Egy ornitológusról kapta nevét, míg alakját- feltehetően- több kém inspirálta. Hihetetlen kalandjai között vannak olyanok, amelyek valóban megtörténtek.
„Minden, amit írok, az igazságban gyökerezik”. – vallotta szülőatyja Ian Flemming.
Ő csak tudta, hiszen a második világháború alatt a Központi Hírszerzésnél dolgozott ( Az SIS részeként működött a híres MI6), és számtalan kém vakmerő küldetéséről olvashatott az íróasztala mögött.
Éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy minden idők legnépszerűbb kémtörténetének megírásához csupán egyetlen hónap kellett. A könyv azonnal népszerű lett, világszerte. Még 13 történet követte az elsőt, s közben mindenki azon gondolkodott, vajon James Bond tényleg köztünk járt? Vagy csak a képzelet szülte?
Ian Flemming szándékosan úgy alkotta meg hősét, hogy titokzatos maradjon, így az emberek magukat is képzelhették Bondnak, amíg a történetét olvasták. Az író azért annyit elárult, hogy a 007-es ügynök nevét valós személytől kölcsönözte. Az igazi James Bond madárlesről szóló könyvét a polcán tartotta, és a név megtetszett neki.
A két karakter jelleme persze köszönőviszonyban sem volt egymással. A kém sokkal inkább hajazott Flemmingre, aki ugyanannyira imádta a gyors kocsikat, a szép nőket, a Martinit és a szerencsejátékokat, mint főhőse. Ám ő sosem volt küldetésen, munkája az adatok feldolgozása volt.
De akkor vajon melyik – Flemming által ismert – kém lehetett a legnagyobb hatással az íróra?
Felmerült Forest -Yeo Thomas neve, aki egy valódi brit hírszerző volt és Tengeri Csikó volt a fedőneve. Sophie Jackson történész ötven év titkosítás után feloldott iratokat tanulmányozva bukkant rá a hírszerzőre. Tengeri Csikó megnyerő külsejű, francia divatcégnél dolgozó férfi volt, aki tudta hogyan kell jól öltözni, és magába bolondítani a nőket. Ráadásul -éppúgy, mint fiktív társának- bonyolult nőügyei voltak.
Ez persze még semmit nem bizonyít. Tény viszont, hogy egy alkalommal Thomas együtt utazott egy vonatút alkalmával a lyoni Gestapo vezetőjével, Klaus Barbie-val. Kedélyesen elbeszélgettek- franciául- a háború áldásairól, miközben a brit végig attól félt, hogy a tiszt felismerte és letartóztatják őt az állomáson. (Ez a jelenet az Oroszországból szeretettel című Bond könyvben is benne van.) Ugyanis a német sokat adott volna érte, ha elkaphatja. Thomas nem bukott le sem akkor, sem később, így számtalan küldetésen vett részt.
Ugrott ki például vonatból, ölte meg puszta kézzel üldözőjét. S bár hűvös nyugalommal végezte munkáját, mégsem tudta olyan könnyen túltenni magát mindezen. Feljegyzések szerint a háborút követően állandó rémálmai voltak.
A 007-es ügynök másik lehetséges ihletője az író testvére, Peter Flemming lehetett. Ő is hírszerzőként dolgozott a világháború alatt, híres volt vakmerő tetteiről, és tőle az író első kézből hallgatott történeteket is. Rajta kívül felmerült Patrick Dalze-Job, Conrad O’Brian és Wilfred Dundale neve is. Valamint Sir William Stephenson – a New York-i MI6 vezetőjének neve, akiről Flemming elismerte, hogy „teljesen olyan, mint Bond, csak valóságos „. Ráadásul ők ketten együtt is dolgoztak, és a második világháború alatt jó barátok lettek.
Mindketten szerették a gyors autókat, számtalan afférba bonyolódtak, Martinit ittak… De, ami lényegesebb, Stephenson valódi hős volt, mert a nyugati világot megmentette a fasisztáktól.
Bond népszerűsége – akár volt valós ihletője, akár nem – 70 éve töretlen.
Természetesen filmvásznon is hódít a legendás kém. Eljátszani őt presztízs értékű. 27 év alatt nyolc színész játszotta el, köztük Sean Connery, Roger Moore, Pierce Brosnan és Daniel Craig. Bizonnyal lesz még feldolgozás Bond történetekből, hiszen a kém, aki mindenki eszén túljár, mindig időszerű.
EZ IS ÉRDEKELHET: