Szenzációs teljesítménnyel, 154 km/h végsebességgel, és egy eltört hátsó futóművel Szisz Ferenc megnyerte az első Le Mans-ban tartott Grand Prix versenyt. Ezzel történelmet írt. Sem előtte sem utána nem volt magyar, aki ilyen teljesítményt nyújtott volna a Forma 1-ben, pedig azóta eltelt több mint 110 év. Mégsem beszélünk róla túl sokat, pedig nem „csupán” egy autóversenyző volt. Hanem egy nagy tudású gépész is, akinek néhány olyan fejlesztést is köszönhet a sportág, amit a mai napig használnak az istállók.
A Szeghalmon született szász családból származó Ferenc hatodik gyermekként látta meg a napvilágot 1873. szeptember 20-án egy felcser fiaként.
Apja a Wenckheim család szolgálatában állt, anyja háztartásbeli volt. Ferenc rézművesnek tanult, de az egyre nagyobb teret nyerő autók szerkezete hamar felkeltette érdeklődését, így mikor ideje engedte műszaki tanulmányokat folytatott.
1890-től Mezőhegyesen dolgozott egy fűtőházban, majd elindult a világba, hogy megismerkedjen az új mechanikai fejlesztésekkel. Megjárta Budapestet, Bécset, Elzász Lotaringiát, (ahol megismerkedett későbbi feleségével, Bettivel) és Münchent, ahol a Bosch cégnél kezdett dolgozni. A századfordulóra az ifjú pár Párizsban kötött ki, és Ferenc a Renault cégnél kezdett dolgozni előbb a szerszám-géposztályon, majd az autógyártáson.
Lois Renault hamar felismerte benne a tehetséget, így megvette tőle a szabadalmait, és megengedte neki, hogy kedvére kísérletezzen fejlesztésekkel. Ennek köszönhetően megalkotta az első szabályozott öngyulladású motort és kiváltotta a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Miután fejlesztéseit ő ismerte a legjobban, így az a megtiszteltetés érte, hogy a cég társalapítója, Lois Renault maga mellé vette a versenyeken.
(Ugyanis ekkor még úgy zajlottak a versenyek, hogy a versenyző mellett ült a szerelő, azért, hogy rögtön cselekedni tudjon, ha bármi baj van.) Aztán, Marcel Renault vette át a versenyzői szerepkört, és ő is Szisz Ferencet választotta szerelőjének.
Miután a Madridban tartott versenyen Marcel elhunyt, Szisz Ferenc lett a csapat versenyzője. 1903-ban első versenyén ötödik helyen végzett autójával a Gordon Bennett Kupa versenyen. Aztán csapatával átugrottak az Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a New Yorkban megrendezett Long Island-i Vanderbilt Kupán. Itt már olyan nagyágyúk mellett ért el ötödik helyezést, mint Felice Nazzaro és Louis Chevrolet.
1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, ami rengeteg munkával járt. Ennek ellenére, mégis eljutott 1906. június 26-27-én az autósport első Grand Prix versenyére. A Le Mans- Saint Calais- Ferte Bernard országúton tartott versenyt, és a 103,18 kilométeres távot naponta hatszor kellett megtennie 32 versenyzőnek. A hőség és az útviszonyok következményeként mindjárt az első napon kiesett 16 versenyző, majd a második napon még 5.
Végül Szisz a 90 lóerős Renault AK 90CV pilótájaként átlag 100, 8 km/h sebességgel és 32 perc fölénnyel (amely annak volt köszönhető, hogy az egyenesekben ő volt a leggyorsabb, és elérte a 154 km/h csúcssebességet) megnyerte az 1238, 16 km hosszúságú versenyt. Ezzel pedig legenda lett, megkapta a francia állampolgárságot, és állami kitüntetést Franciaországtól, valamit szép kis vagyont is, hiszen a versennyel a kitüntetés mellé 45 ezer frankot is nyert.
Szisz győzelmét az is segítette, hogy ő használta először a Michelin fivérek újítását, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot. (Így, ha defektes is lett az autó, gyorsan lehetett cserélni, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy ő és szerelője 4 perc alatt tudott kereket cserélni, míg a többieknek, negyed órába is beletelhetett a művelet. )
Ezután a módszer elterjedt, és nagy versenyt is egyre többet rendeztek szerte Európában.
1908-ban Szisz újra rajthoz állt Le Mans-ban, de nem ért célba műszaki hiba miatt. Savannában ugyanígy járt, ezután pedig abba is hagyta a versenyzést. A rá következő évben elhagyta a Renault céget is, hogy saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben.
Miután Európa-szerte tisztelték, 1914-ben újra rávették, hogy versenyezzen a lyoni Grand Prix-n. Autója megkapta a tiszteletbeli Nr. 1 rajtszámot, de a fél táv megtétele után műszaki hiba miatt fel kellett adnia a versenyzést. Aztán szeptemberben kitört az első világháború és Szisz önkéntesként bevonult a francia hadseregbe. Algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, ám 1915-ben tífuszos lett, és kórházba került.
A háború után javítóműhelyében dolgozott tovább, míg az 1930-as évek végén visszavonult, és feleségével Párizstól nem messze Auffargis-i villájában élt, 71 éves korában bekövetkező haláláig, amelyet tüdőgyulladás okozott.
Franciaországban a Le Mans-i versenypálya mellett található Szisz Múzeum, Renault múzeum, a Renault történeti múzeum és a Haris testvérek Autós múzeuma is őrzi emlékét. Magyarországon a Hungaroring pálya bejáratánál emeltek neki egy autós szobrot 2003-ban.
EZ IS ÉRDEKELHET: