Éva – okkal vagy ok nélkül – a teremtés koronájának kisebb érzelmi- és ingerszükségletét néha úgy értelmezi, mint a gondoskodás és az erőforrások lehetséges visszavonásának jelét.
Bibliai ősanyánk ilyenkor próbáknak veti alá párját. Érzelmeket akar belőle kicsiholni, hogy férjura ily módon adja bizonyságát elkötelezettségének, függetlenségének és magabiztosságának. Mert mit érnek a tettek a szavakhoz képest?
Évánkat megnyugtatja az érzelmi zűrzavar, pontosabban a figyelem és a hitelesítés, melyhez ily módon jut. Tudniillik, ha sikerül Ádámot felingerelnie, az bizonysága annak, hogy még szereti őt, számíthat erőforrásaira, gondoskodására, védelmére.
A bizonytalanul kötődő nők azért is szeretik a színielőadást, szeretnek az érzelmi zűrzavarban dagonyázni, mert ez, egyebek között, újra fellobbantja a szerelem kezdeti, regényes érzelmeit.
Az elégedett, kiegyensúlyozott, kötelességtudó férfiú – fájdalom, Uraim! – nem ritkán unalmas a hölgyek számára, mert nem nyújt elegendő bizsergető érzelmet, mely őket ájulásra készteti.
Biztosítani igyekszik anyagi és érzelmi jólétét. Hűséges, s nem esik a részegség bűnébe. Mert mit érnek a szavak a tettekhez képest?
Ha Éva lerohanja, fenyegetve érzi magát. Az ellenséges érzelmek megijesztik. Nem egyszer beadja a derekát, mert nem akarja kockára tenni kapcsolatát. Más lenne, ha férfi módra, párviadallal kellene a dolgot elintézni. Nővel azonban – visszatartja őt védelmező ösztöne s nevelése – ily módon nem hadakozhat. Nyelvelni kellene, s ebben egészen biztosan Éva az erősebb.
Miért van szükség színielőadásra?
A mesebeli három próba egyikéről van szó, nevezetesen a nők biztonságigényének vizsgájáról. Ősanyánk Ádám zaklatottságának fokával méri fel, mennyire elkötelezett, illetve állja-e a sarat, válsághelyzetben is kitart-e mellette.
Könnyen lehet, hogy Ádám úgy néz ki, mint a tarvarjú. Ám párja szemében nem ez a vonzereje. Legény a talpán, el tudja látni, meg tudja védeni családját. S minden ősasszony álma, ha hozzá még becsületes, elkötelezett, kedves, magabiztos, okos, tekintélyes és a többi. Igen ám, csakhogy felebarátunk nem ülhet babérjain. Időről időre bizonyítania kell, hogy megingathatatlan, nem fél az érzelmi viharoktól, a visszautasítástól, tud dönteni, lehet rá támaszkodni.
Éva, úgy tűnik, mindenképpen rosszul jár. Elégedettséggel tölti el, ha férjurát sikerül kiforgatni önmagából – olykor végletekig elmegy, például Táltost sejteti a háttérben, csak hogy lássa, mit tesz ilyenkor az öregfiú –, mert, ha párja tűzbe jön, mint pap szamara a katonazenétől, ősanyánk fontosnak érezheti magát. Ám ha sikerül Ádámot ujja köré csavarnia, többé már nem becsüli, nem tud felnézni rá.
Ádámnak nincs szüksége cirkuszra ahhoz, hogy szeretve érezze magát. Évára van szüksége (minden mennyiségben és még tízszer). Még az Édenkerttől is elmegy a kedve, ha párja észszerűtlenül viselkedik.
A mondottakból következik, kedves férfitársunk – nem számít, hány sárkánnyal küzdöttél meg eddig, s hogy holnap is vár egy újabb viadal –, ha párod próbára bocsát, ki kell állnod magadért, tetszik ez neked vagy sem.
Nem tettetheted magad holtnak, mint egyes rovarok, ha veszélyt sejtenek, és nem vonulhatsz vissza barlangodba, mint a téli álomra készülő medve.
Ha el akarod nyerni Évád megbecsülését, ne vidd túlzásba a kedveskedést. Félelem és indulat nélkül szállj szembe vele, ne teljesítsd észszerűtlen követeléseit. Akkor sem, ha kisebb forradalmat kell átélned; szétszedi a házat, mert nem játszhat saját szabályai szerint.
Ha féltékennyé próbál tenni, ne mutass semmiféle érzelmet! Jelezd – feleletedet szellemességgel fűszerezve –, hogy figyelsz rá, megvizsgáltad a kérdést, de nem hagyod befolyásolni magad. Ha például Bökényre, Gazsóra, Táltosra hivatkozik, válaszod lehet: „Úgy érzem, féltékennyé akarsz tenni. De ha véleményemre vagy kíváncsi: fő dolog, hogy ne téveszd össze a neveket.”
Ha meghátrálsz, az ebből származó bajok visszahullanak rád, újabb hullámát indítva el az elégedetlenségnek.
Voltaképpen senki sem kérheti rajtad számon, mit teszel, de akarva, nem akarva boldogságod és jövőd függ minden cselekedetedtől. Csak úgy van igazán értelme életednek, ha lehetőség szerint irányítani tudod sorsodat, és vezetni tudod párodat, azzal a hatalommal, melyet ő adott kezedbe.
Nagyon fontos neked, de voltaképpen nincs szükséged rá, mert meg tudsz állni saját lábadon is. Ezt kell neki bizonyítanod, valahányszor próbára bocsát. A nők ugyanis – maradjon köztünk – nem becsülik ama férfiút, aki minden szeszélyüknek enged, hagyja magát rángatni. Többre értékelik a biztonságot, mint a kényeztetést.
Ádám László
Street fashion photo created by svetlanasokolova – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: