Ahhoz, hogy megteremtsük és megtartsuk a számunkra ideális kapcsolatot, nem elég szeretnünk, okosnak is kell lennünk. Nem kell nagyon messzire mennünk az időben, hogy eszünkbe jusson nagyanyáink, dédanyáink házassága, ami, ha nem is volt fenékig tejfel, de a hangos ordításoktól mentesen telt.
Az ok egyszerű volt. A férfi volt a fej, a nő pedig a nyak, és bizony a fej minden esetben arra fordult, amerre a nyak fordította. Nem kellett ezt kimondani, nem volt szükség hatalmi játszmákra, mind a két fél tudta, hol vannak a szerelmi csatározások, a házastársi konfliktusok határai, amiket eszükben sem volt átlépni vagy ha mégis megtették, az a négy fal között maradt.
Ma azonban látszólag minden logika nélkül döntünk összeköltözésről, házasságról, válásról, és szerzünk be ezer életre elegendő csalódást. Pedig mindez elkerülhető lenne, ha észben tartanánk: még mindig mi vagyunk a nyak és a férfi a fej.
Másként működünk és ezt akár elfogadjuk, akár nem, így van
Ha nőként nem ismerjük a férfit, ha azt várjuk el tőle, hogy ösztönösen tudja, mit szeretnénk, mi jó nekünk, bizony hamar zsákutcában találhatjuk magunkat.
Ha már visszamentünk dédanyáink idejébe, menjünk sokkal előrébb és nézzük meg, hogyan működött a férfi akkor, amikor még a mamut volt a legnagyobb problémája.
A férfit a tesztoszteron hajtotta és vitte előre akkor, amikor zsákmányszerző körútra indult. Minél hatalmasabb volt az ellenfél, annál nagyobb volt az ordítás, a rohanás, és nem volt kérdés, győzni kellett. A siker maga volt a túlélés. Ha a tesztoszteronnal megáldott férfisereg jól végezte a dolgát, hosszú időre hússal látta el a törzs tagjait, ha elvétették a csatát, akár az életükkel is fizethettek érte.
De nézzük, mit tettek mindeközben a nők
Az oxitocin nemű hormonnak behódolva gyermekeket neveltek közösen az asszonyokkal, hamarabb kezdték el a saját női nyelvezetük kialakítását, és folyamatosan a női közösségben élve a maguk kezdetleges jelrendszereit felhasználva kommunikáltak. Ezt a fajta női minőséget éljük meg ma is, amikor a barátnőinkkel beszélgetünk, amikor gyermeket nevelünk, és az élet számtalan területén élvezzük ennek a különös hormonnak minden jótékony hatását.
Oxitocin-tesztoszteron, nő-férfi, avagy kész káosz
A férfit mind a mai napig a siker élteti. Sikereket szeretne elérni a munkahelyén, vágyja a szülei, leginkább az édesapja elismerését, a sportban is győzni szeretne, és nem kérdés, hogy az első adandó alkalommal megelőzi az autópályán szerinte csigatempóban haladó másik autóst. Mert a siker, a győzelem a tesztoszteron ott tombol benne.
Ugyanezt a sikert éli meg abban a pillanatban, amikor családot alapít. Gyönyörű felesége lesz, álomszép gyermekei és mivel mamut már nincs, ezért az esetek túlnyomó részében a munkahelyén éli meg a további sikereket, melyeket aztán otthon kamatoztat tovább, a család biztonságának megteremtésében.
Hiszen mi mást tehetnénk az oxitocintól fűtött életben. Harmónia, szépség, összhang, békesség – nagyjából ezek a szavak jutnak eszünkbe, ha a női minőséget vesszük górcső alá. Nem véletlen, hiszen ezek megteremtése ma is mind a nőiesség rejtett vagy nyilvánvaló kitárulkozása.
Igen ám, de hormonoktól fűtötten összezárva élni piszok nehéz, ha nem vesszük elő a tudatos énünket.
Nem is olyan régen hallottam egy fantasztikus férfi szájából: Mi férfiak piszok egyszerűek vagyunk. Ha jobban belegondolok, igaza lehet. A női lélek bonyolultságában viszont teret hódít a féltés és féltékenység, az önismeret, önbizalom, önszeretet édes triójának abszolút hiánya, és nem utolsó sorban a leterheltség, amivel a mai nőnek a nap 24 órájában szembe kell néznie.
Vajon min múlik a boldog kapcsolat, a kiteljesedett házasság, a harmónia, a béke és a megbecsülés a felek számára?
A gondoskodó nő
Megannyi nőt látok, aki tévesen kezeli a gondoskodás fogalmát. Valószínű, hogy a kapcsolat elején beleadott apait-anyait, mindent és azon túl is mindent megtett annak érdekében, hogy működjön a házasság, hogy bebizonyítsa, ő jó feleség lesz. Az egyensúly azonban piszok könnyen megborulhat és egyik pillanatról a másikra a tökéletes feleség átvedlik tökéletes szolgálólánnyá.
(A minap pont megfigyeltem, mennyire kevés házaspár vásárol együtt, közülük is mennyire kevés, ahol a férfi tolja a bevásárlókocsit. Nem egy esetben láttam, hogy a feleség pakolja be a kocsiba a szatyrokat, és tolja vissza a bevásárló kocsit a helyére. A férfi? Természetesen nem tétlenkedett eközben, cigarettázott vagy épp csokit majszolt. Különös volt megfigyelni, hogy ezeknek az asszonyoknak a testtartása mind egyformává vált, a vállak előre estek, a fej pedig sokkal inkább lefelé hajlott, mint előre.)
Tudd, mennyit érsz!
Hatalmas igazság, hogy a férfi annyira becsüli a nőt, amennyire a nő önmagát. Ha azt sulykoljuk a házasságunkban, hogy mi vagyunk az utolsók, hogy mi majd mindent megcsinálunk, hogy nincs, aki segítsen, és nincs is szükségünk segítségre, a férfi eszerint is fog viselkedni. Eleinte csodálkozással vegyes rajongással tekint majd a nőre, aki ha kell, mamutot öl, majd egyszerűen megszokja és természetessé válik a számára.
A túlzott gondoskodással két dolgot biztosan elérünk. A férfiból otthon kialszik a tesztoszteron, hiszen nincs, ahol sikereket érjen el, és előbb utóbb a nő is belefárad az egészbe, és egy reggel felteszi magának a kérdést: Hová tűnt belőlem a nő?
Igenis vannak olyan feladatok, melyek a férfi feladatai. Szívesen le fogják vágni a füvet, ki fogják cserélni a villanykörtét, elviszik a kocsit a szervízbe, és örömmel teszik rendbe azt. Képesek boltba menni, ha tudják, mit kell venni, hibátlanul meg is oldják a feladatot, sőt, mi több, a gyerekekre is vigyáznak, míg a nő elmegy a barátnővel egy esti kikapcsolódásra vagy jóga órára.
A férfi ugyanis imádja a sikereket. De ezt már mondtam!
És akár hihető, akár nem, számára valóban siker az, ha otthon megjavíthat valamit, ha olyan dologban kéri a nő a segítségét, amiben addig esetleg nem. Mert a család és annak egysége nem valami álom, mely elérhetetlen. Tenni érte, más nézőpontból tekinteni az eseményekre vagy a másik félre hatalmas meló, de minden perce megéri.
A férfi és a nő sosem lesz egyforma. De egyvalamit egyformán szeretnének: boldogságot. És azt gondolom, ez a fő mozgatórugó.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by cookie_studio on Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: