Majd megbeszéljük, majd elmondjuk, majd jobban odafigyelek… Ismerő ugye?
A legerősebb szövetség nő és férfi között azonban nem ismeri ezt a szót. Nincs benne a majd, az egyszer. A most van. Csak az létezik.
Egymás mellet élünk vagy egymással?
Hatalmas a különbség.
Dolgozunk, bevásárlunk, gyereket nevelünk vagy nem, gyors vacsora majd jöhet a tévé. A kedvenc sorozat vagy valami unalmas zagyvaság, elalvás a kanapén vagy a hitvesi ágyban, és észre sem vesszük, hogy a mindennapi teendők kiosztásán túl elmaradt valami nagyon fontos. A MI.
Már nem beszélünk érzésekről, marad helyette a gyerek iskolai teljesítménye, a mi legyen holnap a vacsora vagy a milyen volt a mai napod válasza két mondatban. Oda vissza négyben.
Este hattól tízig. Ennyi időnk van arra, hogy a majdból most legyen.
A 24 órából átlagosan 4 óránk van megmenteni, életben tartani, életet lehelni a szerelembe. A fennmaradó idő az éjszakai álmoké és a nappali valóságé, melyeket egyedül élünk meg, és este a négy órában nem osztjuk meg a másikkal. Már nem.
Valami hiányzik. Hiánnyá vált.
Az együtt fejlődés, a közös élmények, az intimitás, az ölelésben megélt esti pillanatok hiánya nem csak a lelket öli meg, de képes legyalulni a legszebb kapcsolatokat is.
Mert örökké változunk.
Amint kilépünk az ajtón, hatások, gondolatok, tettek, kudarcok és sikerek érnek bennünket. Mennyivel könnyebb elviselni, ha van, akivel megoszthatjuk. Ha nem hagyjuk kihűlni, ha naponta kétszer csak egyetlen szívet küldünk a másiknak üzenetben, hogy érezze, az őt ért hatások is fontosak. Erőt küldünk, üzenünk egyetlen jellel: történjen bármi, ott vagyunk, együtt vagyunk.
Naponta 4 óra. Ennyi juthat a szigetből, két ember szövetségének legfontosabb szigetéből, melyben töltekezhetünk, megpihenhetünk és tanulhatunk. Egymásról, önmagukról.
Hogy soha ne kelljen úgy tekintenünk arra, aki most mindennél fontosabb, hogy nem ismerjük, mert nem beszéltünk, nem osztottuk meg a napjainkat, és ő sem tette ezt velünk. Mert elidegenedni egyszerű, de annál fájdalmasabb.
Napi 4 óra.
Elég csak napi négy óra a huszonnégyből, hogy fenntarthassuk, hogy megőrizzük, hogy a legjobb barátokká legyünk, cinkosokká, pajtásokká, együtt síróvá és nevetővé. Abban a négyben, ami maga lehet a világ.
Todorovits Rea
nyitókép: Image by freepik