Mindannyiunkat kerített már hatalmába a féltékenység. Kit hosszabb, kit rövidebb ideig, de mindannyiunkat fojtogatott már a féltékenység vaskeze. De vajon meddig terjed az egészséges féltékenység, egyáltalán létezik-e olyan? Vagy csak az önértékelési probléma egyik szembetűnő jele lenne?
Esetleg tényleg létezik az a bizonyos hatodik érzék? Bea is erre keresi a választ:
Bea vagyok, most második éve tart egy különös szerelem a párommal. Már az elején elmesélte, hogy nem volt hűséges régen. Tudom, hogy csalta a feleségét, és csalta utána a barátnőjét is. Mindkettőnél az érzelmi elhanyagolást és a féltékenységet nevezte megokként, amit megértettem, bár azonnal megszólalt a vészharang a fejemben. Mi van, ha egyszer engem is?
Nem élünk együtt, aminek igen egyszerű oka van – nem látom, hogy teljes egészében beleférnék az életébe. Ő emlegeti sokszor, hogy szeretné, én azonban terelek. A napokban azonban rájöttem, hogy azért húzom az időt, mert attól tartok, hogy az együttélés súrlódásait majd félrelépéssel kompenzálja, ahogy eddig az életben mindig.
Így hetente egyszer-kétszer találkozunk, olyankor minden oké, boldogok vagyunk és viccesek, van, hogy nála is alszom, és úgy érzem, minden a legnagyobb rendben van, de összeköltözni nem szeretnék.
Ő mindenkivel, akarom mondani a nőkkel iszonyatosan közvetlen. A munkatársnőinek flörtölős poénokat szúrogat, ők pedig édesen kacagnak rajta, egy halom nőre és színésznőre mondja azt, hogy milyen gyönyörűek, és valamiért úgy érzem, hogy nem bízhatom meg benne.
Közben pedig tudom merre jár, mik a tervei, merre halad az élete, és mindenben benne is vagyok. Folyamatosan azt mondja, Mi. Mi megyünk nyaralni, mi vettünk lottót, tudok mindent a munkahelyén, a barátaival, a gyerekeivel kapcsolatban, egyszóval olyan, mintha együtt élnénk, csak külön.
Mégsem érzem azt, hogy minden kerek lenne ebben a kapcsolatban, félek, hogy csak opció vagyok jelen pillanatban, és ha jön majd egy újabb probléma, ismét megteszi amit eddig, és félrelép.
Ti mit tennétek a helyemben?