A férfiak nem sír(hat)nak

A férfiak általában nem szeretik az érzelgősséget, vonakodnak érzéseikről beszélni. Az érzelmek látványos kinyilvánítása kínosan érinti, zavarba hozza őket. Egyebek között ezért kerülik a szenvelgő filmeket is.

Ősz felé jár az idő. Az égen darvak szárnyalnak dél felé. Csokornyi asszonyszemély – anya, leánya, és a nagymama – szilvalekvárt főz a kertben. A leány hangosan zokog: „Mama, én olyan, de olyan szerencsétlen vagyok!” A példa ragadós. Női könnyek özöne potyog a rotyogó lekvárba.

Nevük elhallgatását kérő szakértők véleménye szerint az eltúlzott érzelmi megnyilvánulások rövid távon gátolják a férfiú magasabb rendű agytevékenységét. Hosszabb távon pedig maradandó elváltozásokat okozhatnak szervezetének működésében. Egyebek között súlyos alvászavart, emésztési gondokat idéznek elő. Nem is beszélve a szerelmi életében végzett jóvátehetetlen pusztításról.

A Könnyek a lekvárban című film megtekintése férfiak számára a büntetés különösen kegyetlen formája. Vitézeink inkább vállalnak egy érzéstelenítés nélküli sebészeti beavatkozást, mint Inga Maelström regényes alkotásának megtekintését.

Ne hidd, kedves nőtársunk, hogy a férfiak érzelmi fogyatékosok. Ugyanolyan érző lények, mint tenmagad.

Számukra azonban érzelmeikről beszélni nem kisebb feladat, mint neked – mondjuk – bemásznod egy autó alá megszerelni a motort.

Miért óvakodnak jeles uraink kimutatni érzelmeiket?

A férfiú – kedves hölgyem – meg akarja őrizni a Megingathatatlan Megmentő képét, melyet nevelése kényszerít rá. „Katonadolog! A nagyfiúk soha nem sírnak! Légy ura a helyzetnek! Őrizd meg nyugalmadat, bármi történjék is! Nem félhetsz! A félelem legyilkolja öntudatodat és magányba taszít. Ne add meg senkinek a hatalmat önmagad fölött!”

Párod, bármennyire szeret is, nem szívesen mutatja ki érzéseit – különösen nagy nyilvánosság előtt –, mert így nevelték. Mindenki a Rendíthetetlen szerepében akarja látni őt. Még te is! Nemde, szánalmas alaknak tartanád, ha asszony módjára viselkedne? És ő sem tudná magát becsülni, ha kiesne a Férfi szerepéből.

Bizony, hölgyeim! Az érzelgős, sebezhető férfit nem becsüli senki. Nevetségesnek, sajnálatra méltónak tartják. Képzeld csak el Nagymama lekvárját férfiszereplőkkel!

A férfiút az érzelmek sebezhetővé teszik.

Vegyük példának a szerelmet. A férfinak kell több erőforrást mozgósítania, kockáztatnia – például megközelítenie nőt –, aki a ez okból előnyösebb helyzetben van. Figyelmen kívül hagyhatja, kihasználhatja, megalázhatja, visszautasíthatja udvarlóját. Vagyis élhet a lehetőséggel, hogy a férfi fölé kerekedjen.

Férfiember nem engedheti, hogy hatalma legyen fölötte fehérnépnek. (Más kérdés, hogy a kapcsolat későbbi szakaszában ki alkotja a szabályokat.) Úgy kell tennie, mintha szerelmének tárgya nem érdekelné őt különösebben. Nem szeretne kétségbeesettnek, nyúlbélának, vagyis sebezhetőnek látszani.

Nos, kedves hölgyem, a férfiúnak általában céljai, feladatai vannak – ezt kívánja tőle a rá kiosztott szerep –, ideje pedig szűkös. Ha kényszeríted őt, hogy érzelmeiről beszéljen, nem csak követelőzőnek fog tartani, hanem végül megbecsülését is elveszted. És ha nem tisztel többé, még kevésbé fordít figyelmet rád, érzéseidre. Elmegy sörözni vagy horgászni, mert jól érzi magát barátai társaságában, illetve egyedül is.

Ádám László

Office man photo created by photoroyalty – www.freepik.com

EZ IS ÉRDEKELHET:

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.