Vannak olyan fájdalmak, amelyek a lelket sebzik, de a testen nincs nyomuk. Vannak könnyek, amelyek a szívünkbe hullnak, míg szemünk száraz marad. Az élet része a fájdalom, akár tetszik akár nem. Előbb vagy utóbb ér minket veszteség, összetörik szívünk.
A jó hír az, hogy a megtapasztalt és leküzdött fájdalom által erősebbek és együttérzőbbek leszünk. S még jobban fogjuk azokat szeretni, akik önként maradnak az életünk részei.
Amikor az ember túl van egy nagy lelki megrázkódtatáson másként tekint a világra. Az emberekre is, és együttérzőbbé válik azok iránt, akiket szenvedni lát. Hamarabb nyújt segítő kezet, mert tudja egy jó szó és erős váll milyen sokat jelent annak, aki nehéz periódusban van.
A megtapasztalt fájdalom hatására jobban megbecsüli barátait, családját, szerelmét. Már nem veszi természetesnek az embereket maga körül. Inkább támaszt nyújt azoknak, akik őt is támogatták akkor, amikor rászorult.
Úgy általában is átgondolja emberi kapcsolatait. Más perspektívából tekint rá a világra, az életre, a körülötte lévőkre. Nem pörög napokon át apró bosszúságokon. Inkább igyekszik minél gyorsabban elengedni azokat. Mert már tudja, az idő véges, és túl drága ahhoz, hogy haraggal a szívében létezzen. (Főleg olyanokkal szemben, akik nem törték össze szívét „csak” borsot törtek az orra alá.)
Erősebbé is válik ezáltal. Jobban felkészül fejben és lélekben a nehéz helyzetekre. Már tudja magáról, hogy a legnagyobb vihar is elmúlik egyszer. Hogy az eső után mindig lesz szivárvány is.
Átgondolja életét, hogy merre akar haladni tovább. Biztosabban tudja, hogy mi az igazán fontos számára. A pénzért, a karrierért nem áldozza fel egészségét és családját. De van mersze azt az utat választani, amelyik a vágyott élethez viszi. A vágyait, álmait igyekszik megvalósítani, nem csak ábrándozik róluk. Már nem engedi, hogy a bárki vagy bármi a boldogsága útjába álljon.
Intenzívebben megéli érzéseit. A másokkal való testi lelki összeköttetést. A fájdalom hatására erőteljessebben és jobban szeret, mint azelőtt. Bár tudja, hogyha szeret az sebezhetővé teszi, mégsem fél újra szeretni és kötődni. Sőt, megtanul a fájdalom hatására még őszintébben és tiszta szívvel fordulni az emberek felé.
Akár látható vagy épp láthatatlan sebek is vannak testén és lelkén nem teszi gyűlölködővé, és nem torzítja el arcát a fájdalom. Sőt, szeretetteljesebb és szebb, mint valaha, mert sebei arról árulkodnak szeretett és ezért vállalta megszelídítéssel járó kockázatot is. Vagyis a sebek egy-egy történetet mesélnek róla, amelyek hatására fokozatosan fejlődött, változott.
Egy tökéletlen mégis egyedi lélekké, akit a sebei nem gátolnak meg abban, hogy szeressen és szeretve legyen újra.
EZ IS ÉRDEKELHET: