A filmnézés a szabadidőnk eltöltésének egyik nagyszerű módja. A műfajok sokfélesége lehetővé teszi, hogy nevessünk, sírjunk, borzongjunk vagy egy pillanatra újra szerelmesek legyünk. Hogy elmeneküljünk a valóság elől.
Egyes filmek csak „zajnak” jók a háttérben, míg mások valóban magukkal ragadnak minket.
Összeszedtünk most öt olyan filmet, amiket mindenki nagyszerűnek ítél, de túlságosan megterhelőek érzelmileg ahhoz, hogy még egyszer megnézzük őket. Amik sokkoltak és meglepetést okoztak vagy amik emlékeztetnek minket arra, milyen rövid az élet, és mi az, ami igazán fontos.
Schindler listája (1993)
Vajon képes lehet egyetlen ember megváltoztatni a dolgok menetét? Oskar Schindler megpróbálja. A német üzletember történetét bemutató filmet egy darabig lehet könnyek nélkül nézni. Talán addig, míg Schindler össze nem omlik, mert nem tud több nevet felírni a listára.
A forgatókönyvet Thomas Keneally Schindler bárkája című regénye alapján Steven Zaillian írta és Steven Spielberg rendezte. A címszerepben Liam Neeson látható.
Amerikai história X (1998)
Az amerikai filmdrámát Tony Kaye rendezésében David McKenna forgatókönyve alapján 1998-ban vetítették le a hihetetlen Edward Norton főszereplésével. A rasszizmus gyűlöletében élő Derek brutális gyilkosságáról, börtönben eltöltött idejéről, a lelkében történő változásokról és az öccse, Danny sorsáról szóló filmnek sokak szerint van pozitív üzenete. Mégis olyan film, amit nehéz kétszer megnézni.
A fiúk nem sírnak (1999)
Az 1999-ben Kimberly Peirce rendezésében bemutatott drámáért Hilary Swank Oscar-díjat kapott. Nem véletlenül. Brandon Teena a fiatal, kétnemű megformálása méltán megérdemelte az elismerést. A történetet a másságról, és a végén bekövetkező tragédiáról nem lehet érzelmek nélkül végignézni.
Túl a barátságon (2005)
Oscar-díjat kapott ez a film is, aminek középpontjában két férfi szerelme áll. A hirtelen fellobbanó, de titkolnivaló érzelmek, a lelki tusa az elvárt élet, a szokások és a vágyak közt mind-mind olyan érzést szülnek, ami miatt ezt a filmet sem vágyunk többször megnézni. Még akkor sem, ha a szereposztás – Heath Ledger, Jake Gyllenhaal, Anne Hathaway, Michelle Williams – kiváló.
Holt költők társasága (1989)
„Ó Kapitány, Kapitányom!” – hangzik el a film zárójelenetében a mondat, amit akkor is egy életre megjegyzünk és átérzünk, ha tényleg csak egyszer láttuk a filmet.
A történet 1959-ben játszódik, egy konzervatív szemléletű fiúiskolában, ahol az új irodalomtanár egy másfajta életszemléletet mutat meg a fiúknak, és igyekszik őket rávezetni arra, hogy nem csak egy nézőpontból lehet nézni a dolgokat.
A Holt költők társasága a realitások és a romantika közötti konfliktust tárja fel, és keményen mellbe vág.
Te melyik filmet tennéd még a listára?
EZ IS ÉRDEKELHET: