Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy magyar filmről írok majd. Aztán kaptam egy meghívást, és ott találtam magam egy sajtóvetítés kellős közepén. Írok tehát egy filmről, amit mindenkinek látnia kell. Kellene.
Cigányok, romák, életek, előítéletek és maga a valóság
A cigányság kérdése számomra kifejezetten fontossá vált. Tudtad, hogy ebben a mondatban máris előítéleteket rejtettem el? Ítélek, mert fontossá teszek egy olyan helyzetet, aminek egyáltalán nem kellene helyzetnek lennie.
A filmről nem árulok el sokat, ha megírom, hogy a történet alapja nem más, mint cigány fiatalok életének színpadra vitele egy rendező által, aki kőkeményen vívódik a megértés és a tragédiákat megélt fiatalok kizsákmányolásának hajszálnyi pillérén.
Mondatok, szavak, hangok és illatok
Háromezer számozott darabbá válik a filmben minden. A prostitúció, a gyermekként bántalmazott drogfüggő, a kilátástalanság, a fiatalkori bélyegek háromezer égő darabként lángolnak a szereplők lelkében, melyet a bőrszínnel és a megélt sorssal visznek tovább.
A rendezés maga a csoda!
Már az első másodperctől oda szegez a székhez, és nem enged felállni! Mert érezd, ennek a „kisebbségnek” nem lehet ez a sorsa, a vége. Császi Ádám a film rendezője hihetetlen érzékletességgel mozgatja az események szálait a valóság és a fikció talaján, erőt adva és utána az összeset elvéve, lehetőséget adva, hogy a legapróbb mozzanatban is megleld az üzenetet, és magaddal vidd, ha lehet egy egész életre.
Álmok és a valóság, hazugság és igazság
Különös volt hallani a film utáni véleményeket olyan emberektől, akik elmentek a filmbéli valóságban is létező putri mellett. Különös volt figyelni a szemüket, ahogy a cigányságról beszélnek. Arra gondoltam, mennyire más megélni a szagot, látni a penészt, benne élni, vele égni, és mennyire más szemmel érzik a filmet azok, akikben nincs előítélet, de csillogó szemmel mesélik a sztorit. Hogy ők már láttak ilyet.
Látni és ebben élni, ebben felnőni, ismerősként köszönteni a vászonról a sejtedben barátként köszönő illatokat, melyeket sokan bűznek neveznének, te azonban tudod, ez ott természetes. Ez ott az otthon illata.
„Cigánynak születtem, de nem vagyok cigány.”
Ki a cigány? Kit hívunk, kit nevezünk annak? Már az első pillanatban egy életre elegendő gondolatot vihetünk magunkkal. Sztereotípiák, melyek kivetik magukból a „szeretet-típiákat”.
Cigány az, aki öl, aki rabol, aki a testvérével közösül, cigány az, aki nem járja ki a nyolcat, cigány az, aki elveszi a tárcád, akinél kés van, aki a sarkon áll és fillérekért a mennybe repít. Cigány…. De ha ez nincs, ha ezt nem teszed, akkor ki vagy? Minek nevezzelek, ha EMBER vagy? Ha jó ember vagy?
Fajgyűlölet és abszurd tudatlanság
A film megrázó őszinteséggel tárja elénk azt, amit mi magunk nem merünk megkérdezni vagy el sem jutunk odáig. Megrázó hitelességgel mutat tükröt a cigányságnak és azoknak is, akik kijelentik, nincs bennük fajgyűlölet. Megmutatja a zsákutca valódi értelmét és azt, hogyan lehet átjutni az áthatolhatatlan falon. Arra is rávilágít, hogy mennyire egyként működünk, fajtól és rassztól függetlenül.
“A fajgyűlölet megszüntetésének első lépése, hogy szembenézel a saját tudatlanságoddal. Megérzed, hogy mennyire nehéz róla beszélni. Ami viszont nem ad felmentést semmi alól vagy könnyű kiutat senkinek, aki végig akarja gondolni, mit tehetne.”
(Császi Ádám)
„Sajnálsz? Akkor Te jó ember vagy!”
A sajnálattól még nem válsz jó emberré. Egyetlen ember sincs, aki sajnálatra utazik. Nem a sajnálat lesz az, ami hosszú távon helyzeteket tüntet el a Föld színéről. A cigányság sajnálata nem más, mint a fajgyűlölet melegágyának megvetése és felnevelése. A sajnálat semmire nem vezet. Ellenben a megoldás igen. De vajon hol van a megoldás, amikor a valódi segítségnek nyoma sincs?
„Roma akartam lenni és valóra vált az álmom!”
Mondatok, melyek elgondolkodtatnak, sejtszinten égnek a lelkedbe és magaddal viszed egy egész életre. Egy film, amit a középiskolások számára, a gyermekvédelemben élő gyermekek számára, és számodra is kötelezővé tennék. Igen, számodra is, aki azt mondod, nem vagy fajgyűlölő, és nincs benned előítélet.
Nem tudom úgy befejezni ezt a cikket, hogy ne említsem meg a szereplőket. Egyszerűen lehetetlen!
Öt cigány fiatal, akik beleteszik a filmbe a saját életüket, múltjukat, lelküket vagy csupán fikcióikat. Öt fiatal, akik szemében ott ég minden álom, és ott a valóság, ami csak még fényesebbé teszi a tekintetet és még égetőbbé a saját belső utazásunkat.
Hogy sajnálatra hajazna a film? Aligha hiszem. Nem kérnek a sajnálatból. Az elfogadásból, a megértésből, a sejtszintű emberszámba vételből azonban igen. És akár látjuk, akár nem, mindent megteszünk ezért.
Ha azt gondolod, ez is csak egy újabb magyar film a sok közül, az első pillanatban megérted majd, hatalmasat tévedsz. Kilencvenhat perc alatt háromezer számozott darabbá szedi szét a lelked, hogy a végén megértsd, miért könnyes oly sok cigány szeme, amikor azt énekli: „Isten áld meg a magyart”
Rendező: Császi Ádám
Szereplők és valóságosak: Varga Norbert, Farkas Franciska, Oláh Edmond, Pápai Rómeó, Pászik Cristopher, Horváth Kristóf, Wieland Speck
Todorovits Rea