Seprűnyélen lovagolva szálltak a boszorkák a Brocken-hegy tetejére. Vijjogva, rikácsolva örvendeztek egymásnak, máglyát gyújtottak, majd rituális táncot jártak. Az Ördögöt is meghívták, hogy vele háljanak. Így ünnepelték meg a Boszorkányszombatot. Azaz azt a napot amikor az Istennők is tiszteletüket tették a szertartáson, mert hitük szerint a boszorkák az ő leszármazottjaik voltak.
Többszáz éves hagyománya van ennek a történetnek. Igaz, manapság a Walpurgis-éj és a Boszorkányszombat történelmi eseményei össze vannak keverve.
Már csak azért is, mert Valburga egy angol nemesi család leánya volt, aki aztán apátasszony lett, és kivándorolt Németországba. Ott zárdát alapított, kitanulta az orvoslás mesterségét, és mikor meghalt i.sz. 777-ben a sírjánál csodás gyógyulások történtek. Száz évvel később szentté avatták, és onnantól ő nyújtott védelmet a boszorkák, a pestis és más járványok ellen. Mégsem tudta teljesen kitörölni a Boszorkányszombatot a köztudatból.
Ennek oka lehet az is, hogy az ünnepe összekeveredett a kelta mitológia ünnepével. A germánok ugyanis április 30-ról május 1-re virradóra, a termékenység ünnepét továbbra is megülték. Végső búcsút vettek a téltől, és üdvözölték a tavaszt. Hiába próbálták a keresztények kitörölni a történelemből a Boszorkányszombatot azzal, hogy a Walpurgis-éjt ugyanarra a napra rakták, tervük nem sikerült.
Annyira nem, hogy még Goethe idejében is élt a köztudatban, és a nagy író meg is írta a Faustban a mágikus éj „varázslatos” pillanatát:
Így aztán az sem meglepő, hogy még ma is tartják a Boszorkányszombatot a németek. Sőt, vannak faluk ahol ezen az éjszakán megengedett a csínytevés. Az emberek megviccelhetik egymást például azzal, hogy elcserélnek a szomszédjuk udvarában egy-egy kerti törpét vagy átfestik a kaput. Sőt beöltözni is ér. Fel lehet venni vicces maskarákat, lehetnek az emberek boszorkák, ördögök vagy akár állatok.
Még varázslással is megpróbálkoznak. Ugyanis a boszorkányságnak máig vannak követői. Lehet gyertyát gyújtani, szerelemért varázsolni, vagy éppen termékenységért. De persze -vélhetően- már senki nem lovagol seprűnyélen.
EZ IS ÉRDEKELHET: