Még a Nap is felhők mögé bújt, mikor három nőt kísértek a vádlottak padjára. Sarah Good, Tituba és Sarah Osborne, a vád szerint az ördöggel cimborált és fekete mágiát használt.
Az emberek ekkoriban hittek a túlvilági lényekben, de legalábbis úgy tettek, mintha hinnének…
1692. márciusát írunk, Salemben vagyunk, ahol ekkor indult el minden idők egyik legabszurdabb pere.
Meglepő, de a boszorkányüldözés két évszázaddal később érkezett Salembe. Mondhatni későn csatlakoztak a „divathoz” a világ más részeihez képest. Na persze a poros, eldugott településen viszonylag békében élhettek az emberek sokáig. Csak aztán jöttek az idegenek, akik elhozták magukkal azokat a kósza híreket is, amelyek démonok által megszállt vagy éppen varázslatos tudományokkal bíró emberekről szóltak.
Ez nagyjából egy időben történt azzal, hogy egy új orvos érkezett Salembe, és az hozott magával egy Barbadosról származó rabszolganőt is. A színes bőrű asszony, Tituba aztán nagy látványosság lett. A „démoni” teremtés, ráadásul összebarátkozott a lelkész lányaival is. S varázsfüvekkel el is látta azokat, ha éppen valami bajuk akadt.
Nem különben tett Sarah Good, aki két rosszul sikerült házasság után koldusbotra jutott. Lányát csak ritkán láthatta, így a lelkész lányaiba kapaszkodott. Ők ugyanis vele is szóba álltak, s olykor, ha valamilyen gyógynövényt hozott, meg is vették tőle. Nagyon sajnálták az asszonyt, aki 37 évesen egy elaggott, agyonstrapált ember benyomását keltette.
Nem sejthették, hogy ez egyszer majd bajba sodorja őket. Pedig így történt, mert a két lányon egy nap furcsa roham tört ki. Rángatózni kezdtek, ismeretlen nyelven kántáltak, majd összeestek. Ez aztán többször megismétlődött, s Tituba és Sarah Good a figyelem középpontjába került.
Miután a két asszony kapcsolatot tartott a lányokkal, és szemtanúk is igazolták találkozásaikat, gyanúsak lettek. Hozzájuk kapcsolták még Sarah Osborne-t is, akit valamilyen koholt váddal gyanúsítottak meg. Valószínűleg az, hogy háromszorosan megözvegyült és tetemes vagyon birtokában volt sokaknak nem tetszett. Na nem ezt vetették szemére! Hanem azt, hogy ő is jóba volt a lányokkal, és bár bizonyítani nem tudták, hogy ő bármit is adott volna – cukorkán kívül – nekik, mégis őrizetbe került.
No persze, a gyógynövények ismerete hiányos volt akkoriban, ráadásul még nem volt ismert az epilepszia sem. Így a különös jelenségek mögött egyből fekete mágiát és boszorkányos cselekedeteket sejtettek az emberek. A három nő, amúgy is sokaknak „gyanús” volt. Hiszen kik lehetettek volna annál boszorkányosabbak, mint azok, akik ilyen vagy olyan módon kilógtak a település lakói közül?
Ez így már felért „egy perdöntő bizonyítékkal”, de persze még több ehhez hasonlóan „komoly” bizonyíték gyűlt össze.
Az nem számított, és nem is nagyon került meghallgatásra, ők mit tudnak az üggyel kapcsolatban elmondani. A végén már Sarah Good négy éves lányát is az anyja ellen fordították, és a kislány azt vallotta, hogy az anyja boszorkány.
Végül Sarah Good-ot és két társát kivégezték, s rajtuk kívül még 17 embert vádoltak meg és végeztek ki azért, mert bűnösnek találtattak a boszorkányság vádjában.
Egy év alatt 170 embert vádoltak meg boszorkánysággal, ugyanis sokan rájöttek, így könnyen el tudják tenni ellenségeiket láb alól „törvényes” módon. 1693 tavaszára Massachusetts kormányzója utasította rendre a kis település lakosságát, és 130 embernek kegyelmet adott. Érdekes módon aztán már nem is találtak boszorkányt. De persze még két évszázadnak el kellett telnie Amerikában ahhoz, hogy soha többé ne vádoljanak meg senkit csak azért, mert mással próbálkozik, mint a megszokott vagy esetleg több pénze van, mint a többieknek…
EZ IS ÉRDEKELHET: