„Ne próbálj meg villával levest enni.” – áll a régi etikett könyvekben. Ez a figyelmeztetés ma egy rossz viccnek tűnik, de több száz évvel ezelőtt ezt véresen komolyan gondolták. Már csak azért is, mert sokaknak fogalmuk se volt arról, hogyan és mikor kell használni a villát.
Igaz, az emberek többsége nem is merte kipróbálni az új evőeszközt, mert az egyház szentségtörőnek tartotta azt.
„Azért van ujjunk, hogy azzal tapintsuk meg és emeljük szánkhoz Isten eledelét.” – hirdették a papok. S bizony a villa megjelenése előtt mindenki így is tett.
Bár az első villa már az időszámításunk előtti 4. században megjelent Törökországban, onnan nem jutott tovább. Egészen a 11. századig kellett várni, míg a tésztáért rajongó olaszok is felfedezték maguknak.
Európa más részeire így is csak a 16. században jutott el. Magyarországra Aragónia Beatrix, Mátyás király neje hozta el. Ő hat drágakövekkel és arany, ezüst bevonattal díszített villát ajándékozott hites urának. Szerette volna Mátyást rászoktatni a villával való evésre, mindhiába. Igazságos királyunk nem akart mást használni, csak az ujjait.
Így tett mindenki. Igaz, a felső és az alsóbb osztályba tartozók közt azért volt különbség. A nemesek három ujjal ettek. A parasztság mind az öt ujját használta. Ez így is maradt a 18. század végéig, mikor elkezdték gyártani az egyszerű fanyelű és olcsó fémből készült villákat.
Az eszköz így már nem volt többé pénzkérdés. Az egyház is belenyugodott, és elismerte, hogy nem szentségtörés villát használni az evéshez. Szegény és gazdag sosem használta többé az ujjait evéshez. Sőt, ma már az a furcsa, ha valaki villa helyett csak az ujjaival akar beletúrni az ételbe.
EZ IS ÉRDEKELHET: