Kevés olyan színész van, akiről a kollégái és a közönség is elismerően nyilatkozik, de ő ilyen. Talán azért is, mert Abraham Lincoln távoli rokona, na meg persze az is közrejátszik, hogy nincsenek sztárallűrjei és a munkájába láthatóan beletesz anyait-apait.
Ez az elhivatottság minden filmjén átüt, legyen szó a kissé kelekótya Forrest Gumpról vagy éppen az AIDS-szel megküzdő ügyvédről. S bár szerepeiben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindig ugyanolyan, ez csak érzéki csalódás.
Ami abból táplálkozik, hogy az 1956. július 9-én született Tom Hanks olyan jó ismerősünkké vált a filmvásznon évtizedek alatt, hogy úgy érezzük, már minden arcát ismerjük.
Pályája elején inkább kissé ütődött, szerethető figurákat játszott. Aztán lassan megunta ezeket a szerepeket és komolyabb mondanivalóval rendelkező filmekre váltott. Túl a hatvanadik évén már Amerika apjának hívják az Egyesült Államokban élők. De tényleg olyan jó fiú, mint azt láttatni engedi? Vagy csak olyan adottságokkal rendelkezik, ami miatt minden figurája, így a Tom Hanks figura is szerethető?
Ha figyelembe vesszük a gyermekkorát, ez utóbbi akár lehetne igaz is. Mert szülei öt éves korában elváltak, ő és két testvére pedig a szokásokkal ellentétben apjukkal maradt. Csak legkisebb öccse maradt az anyjukkal. Hogy ez milyen érzés volt számára nem tudni. Azt viszont igen, hogy apjával tízszer költözött államról-államra, ahol az iskolába és a gyerekek közé újra és újra be kellett illeszkednie.
Tom így hamar rákényszerült arra, hogy megcsillogtassa humorát. Nem akart állandóan az új fiú szerepében tetszelegni, így valami csínt vagy viccet kieszelt a saját kárára, hogy a gyerekek elfogadják és megszeressék őt. A dolog mindig bevált. Azzal együtt is, hogy sokkal nagyobb szabadsága volt mind önkifejezésében mind egyéb területen egész gyermekkorában. Mert az apja, hogy el tudja tartani őt és testvéreit, reggeltől estig dolgozott. Így senki nem ügyelt rájuk.
Bár az évek alatt két mostohaanyja is volt, nem nagyon lehetett már visszafogni önkifejezésében. Így a család megrökönyödésére miután beiratkozott a főiskolára elment a Shakespeare Színház nyári társulatába dolgozni. Feltett szándéka volt, hogy színész lesz, ám ezért a ranglétrán igencsak fel kellett kapaszkodnia.
Volt díszletmunkás, mindenes, míg végül eljutott oda is, hogy színészként kipróbálják.
Ez a nagy elhivatottság egyik kolléganőjének is imponált, és a fiatalok egymásba szerettek. Hamarosan össze is házasodtak és két gyermekük született. Tom mindenféle munkát elvállalt, hogy el tudja tartani családját, de a színészetről sem volt hajlandó lemondani. Előfordult, hogy a számlákat sem tudták kifizetni. Ám Tom akkor is meghallgatásról-meghallgatásra járt, nem adta fel álmát, hogy színész legyen.
Végül kitartása meghozta gyümölcsét és beválogatták egy horrorfilmbe. Onnan mindjárt egy sorozatban landolt, amiben egyből ráosztották az egyik főszerepet. Bár a sorozat csak két évadot ért meg, arra jó volt, hogy felfigyeljen rá Ron Howard. Ő ráosztotta készülő mozifilmjében a főszerepet, ami a mozifilmek világába katapultálta a színészt.
Jöttek is a felkérések. A harmadik filmje forgatásán beleszeretett kolléganőjébe, Rita Wilsonba. A dolog szépséghibája az volt, hogy Tom családos ember volt, míg Rita menyasszony. A forgatás után el is váltak útjaik. Hanks próbálta megmenteni házasságát, de nem sikerült. Rita is felbontotta jegyességét, és egy év múlva ők ketten összeházasodtak.
A kilencvenes évek elejére Tom magánélete sínen volt, született két fia, de kezdett beleunni a komolytalan szerepekbe.
Alapított egy filmes céget, és megpróbálkozott a rendezéssel. Közben megkapta a Philadelphia című film forgatókönyvét, amiben egy AIDS-es meleg ügyvédet kellett játszania. Elvállalta, mert bár előítéletei voltak a dologgal kapcsolatban, ez hamarosan szertefoszlott, amint a felkészüléshez elkezdett járni AIDS-es betegeket ápoló kórházakba.
Az alapos felkészülés és a kemény munka aztán meghozta gyümölcsét. Játékáért Oscar-díjjal jutalmazták.
A következő évben nyolc év huzavona után ő és barátja Ron Howard filmre vihette a Forrest Gump című filmet is. Hanks a játékáért ismét Oscar-díjat kapott. (Előtte csak Spencer Tracey volt az, aki kétszer két egymást követő évben megkapta az arany szobrot.)
Tom végre a csúcson volt, és már nem csak egyféle karaktert játszhatott el. Sőt, azt a luxust is megengedhette magának, hogy csak olyan forgatókönyvre mondjon igent, ami igazán tetszik neki. Persze a csúcs után törvényszerűen volt néhány lejtőre kerülő filmje is. Ennek nem örült, de figyelmét el tudta terelni másik szenvedélyével, az írással. Na meg az írógépek gyűjtésével.
Ma már a New York Times-ban jelennek meg novellái és 2016-ban megjelent első könyve is novellagyűjteményéből.
Persze színészkedik azóta is. Az utóbbi tíz évben főként valós személyeket szeret eljátszani. Ezeket a filmeket rendre sikerre is viszi. Mellette a közösségi médiában is aktív. Amolyan Hanks módra. Ő nem magáról posztol képeket. Hanem ahogy New Yorkot járja, utcán heverő fél pár kesztyűket és egyéb tárgyakat rak fel, valamilyen vicces vagy éppen elgondolkodtató kommentárral.
2020-ban az első hírességek között volt nejével, akik elkapták a Covidot. Miután felgyógyult, mindenkit arra buzdított vegye komolyan a dolgot.
A trenddel haladva mostanában egy Netflix sorozatban lehet látni. De persze még lesznek mozifilmjei és talán könyve is. Mert Tom Hanks nem az a fajta ember, aki le bír állni…
EZ IS ÉRDEKLHET: