A függőségi igény mindannyiunk sajátja. Mindenkiben él a vágy, hogy visszakerüljön a csecsemőkori tehetetlenség állapotába, melyben semmiféle külső követelménynek nem kellett megfelelnie. Az érett ember viselkedését azonban nem uralja e vágyakozás.
A függőnek viszont szakadatlanul éreznie kell mások gondoskodásának, szeretetének biztonságát. Meggyőződése szerint segítség nélkül nem képes gondjaival szembenézni.
A függőség, segítségkicsalás kiváltó oka a szeretet hiánya. Akit gyermekkorában érzelmileg elhanyagoltak, örök bizonytalanságban él; a világ kiszámíthatatlan, ő pedig hite szerint nem különösebben értékes vagy szeretetre méltó.
A függő ragaszkodása ellátási forrásaihoz külső szemlélő számára szeretetnek tűnhet, valójában azonban kétségbeesett kapaszkodás; az éretlenség tünete.
Saját boldogságát, jólétét, kényelmét tartja fontosnak. Ellátását másoktól, gyakran gyermekeitől várja. És ha nem elégedett, elsőként azokat hibáztatja, akiktől függ. Örökösen háborog, mert úgy érzi, mások cserben hagyják őt. Neki ugyanis hite szerint jár a mintaszerű kiszolgálás, a tökéletes kapcsolat.
Nem érzi, hogy felelős lenne magáért, döntéseiért és cselekedeteiért. Erőfeszítései kimerülnek abban, hogy ellátási forrásait anyagi- vagy érzelmi függéssel, érzékiségével, mesterkedéssel magához láncolja. Fejlődni, tanulni nem akar, mindenhez érdemtelenül szeretne hozzájutni. Megveti az erőfeszítést és a kötelezettségvállalást. Még attól is húzódozik, hogy valami elfoglaltságot találjon magának. Ellátási forrásaival sem akar törődni, nem becsüli őket; csak annyiban érdeklik, amennyiben kedvére tesznek, kiszolgálják őt.
EZ IS ÉRDEKELHET: RENDÍTHETETLEN KŐSZIKLA, AKI TETTEKKEL BIZONYÍT – ISMERD MEG A MAGÁNYOS FARKAST
Gondolatai állandóan saját igényei körül forognak, ennélfogva nem képes mások szükségleteire figyelni, nincs ereje másokról gondoskodni. A magányt nagyon rosszul viseli. Nincsen független én-képe, magát csak viszonyulásaiban tudja meghatározni. Önértékelését külsőségektől, illetve mások ítéletétől teszi függővé.
Nem vár többet másoktól, mint rendkívüli alkalmasságot, s hogy tökéletesen igazodjanak igényeihez. Találják ki, szavak nélkül is, mire van éppen szüksége, mi esne jól neki.
Álljanak mindenkor rendelkezésére, de nyomban tűnjenek el, ha éppen nincs szükség szolgálataikra. Erősítsék meg az ő fontosságát és kiválóságát. Ám ha minden igényét kielégítik is, még mindig nem elég. Mindenható, határtalanul gondoskodó, végtelen türelmű szülőpótlékokra vágyik.
Gyötrő ingeréhségét mindenáron csillapítani akarja, ezért a legkisebb késedelmet sem tűri. Rendszerint ki sem hűl egyik ellátási forrásának helye, rögtön szert tesz valaki másra. Nem ritkán rajongótábort, szolgahadat tart, függő viszonyban él egyidejűleg több személlyel, hogy soha ne maradjon gondozás nélkül.
EZ IS ÉRDEKELHET: AKI ÁRT NEKED ÉS MAGÁNAK? AVAGY TUDJ MEG MINDENT A SZEMÉLYISÉGZAVARRÓL
Tulajdonképpen mindegy, kitől függ, lényeg, hogy legyen valaki, akin lóghat. Kapcsolatai, jóllehet látszatra megrendítő erejű feszültséggel telítettek, roppant sekélyesek. Nyakába akasztja magát ellátási forrásainak, egyre többet követel, azok pedig egyre nehezebben viselik erőszakosságát, míg végül lerázzák magukról valamiképpen. Az előadás pedig folyik tovább, új szereplőkkel.
A függő számára ellátási forrásának elvesztése olyan rémisztő lehetőség, hogy képtelen ezzel szembenézni. Ha szakítás, válás fenyegeti, inkább maga dobja el áldozatát, mint hogy a veszteség gyötrő érzését megtapasztalja.
A másokba kapaszkodó ember, ha ügyes, sok mindent megszerezhet másoktól, de ami valóban jó lenne neki, egy éltető kapcsolat, az befolyásolással, erőszakoskodással, gyermeki ravaszkodással nem elérhető. Csodálókra vagy alattvalókra szert tehet mesterkedéssel, őt szeretni tudó, mellette örömmel kitartó emberekre azonban aligha.
Ádám László
EZ IS ÉRDEKELHET: