A sárkány ősi hiedelemvilágunk teremtménye – általában az emberfölötti, fékezhetetlen erők megtestesítője –, és mindmáig meséink közkedvelt szereplője.
Tudni való, hogy két válfaja létezik.
A közép- és nyugat-európai népek sárkánya behemót, hüllőszerű lény. Egy feje és hat végtagja van, nevezetesen négy lába és egy pár, jobbára nevetségesen kicsiny szárnya. Sárkányunk – még ha megfelelő méretű szárnyakkal bírna is – saját erejéből képtelen lenne levegőbe emelkedni, mert (finoman szólva) túlságosan telt idomú. Ráadásul elfajzott. A gerincesek ma élő és valaha élt képviselőinek legfeljebb négy végtagja van. Ha felmerül a repülés igénye, az elülső végtagok alakulnak át szárnyakká.
A mi ősi, keleti szörnyetegünk kígyószerű, négylábú, szárnyatlan teremtmény, „aki” leginkább mocsarakban lakik. A hüllőszerű sárkány nem egyszer – pl. Shrek és Süsü meséiben – félig-meddig jámbor teremtményként tűnik fel.
Meséink sárkánya
Meséink emberszabású sárkányának több feje, vagyis több lelke, élete van. Nagy hatalmú ember képét ölti magára, akit három, hét vagy több szellemőse segít, megsokszorozva így erejét.
Erős, mint akinek hét lelke van, mondja szólásunk. S árva lélek, kinek nincsen gyámolító szelleme.
A sárkány viharban, villámló, dörgő zivatarfelhőben jár, akár a régi természeti hitben a táltos vagy a holtak szellemei. Alsó- vagy felső világi birodalmába lyukon leereszkedve, illetve az Égig érő fán felhágva lehet eljutni. Birtokán erdő és rét, híd, kapu és palota mind-mind rézből, ezüstből vagy aranyból van kimunkálva.
Sárkányunk elrabolja vagy felfalja az égitesteket (fene az ízlését), nevezetesen a Napot, a Holdat és a csillagokat, és szépséges királyleányt akar házvezetőnőnek. Káros szenvedélyének indítéka meséinkből nem derül ki. Ősi hitünk szerint az effajta cselekedetek a bőség és a termékenység elrablását jelentik, s igen nagy csapásnak számítanak.
A sárkányt, tudva levő, csakis az alsó- vagy a felső világ megjárására képes hős győzheti le. Aki egy személyben fegyvermester, táltostudor, és szakértője a megfelelően alkalmazott sárkányok elleni erőszaknak.
A hős útnak indul, segítőkkel találkozik, akik szolgájául szegődnek, illetve alkalmat adnak neki a jótékonykodásra. Jótettei helyébe varázserejű eszközöket kap, s ezek segítségével sikerül elérnie célját.
Nem kétséges – bár meséink nem mennek bele a részletekbe – a sárkánynak parasztgazdasága van. Szérűje, ahol a gabonát csépelik (s ahol birokra lehet kelni), s hozzá nyilván magtára. No meg szántója, ahol a gabonát termeli. Hogy kicsoda szánt, vet, arat és csépel? Alighanem részes bérlői. Még ha hét feje van is, sárkányunk a mezőgazdasági munkákat egyedül aligha győzi. Az állattartás teendőiről nem is beszélve.
A sárkányról szóló mesék egyik legfontosabb eleme az ellenséggel való találkozás. „Hazajön a Hétfejű, mondja az anyjának: Ki járt itt? Förtelmes emberszagot érzek!” Másik fontos eseménye a küzdelem életre-halálra (amint azt a Bëlga zenekar megénekelte): „No, kutya, az életeddel játszol-e? Gyere ki a szérűmre, játsszuk le!”
A sárkány, mint jelkép
A szkíták és a rokon népek, pl. a dákok hadi jelvénye, zászlaja nyitott szájú sárkánykígyó volt. Feje jobbára bronzból készült, s rúd végére erősítették. Teste színes szövetből állott, és kígyóra hasonlított. A szél e testet felduzzasztotta, mint a szélzsákot. A Sárkány (Draco) használata Traianus császár idején (2. század) a rómaiaknál is szokásba jött. Kezdetben a szarmatának címzett szkíta jászik lovascsapatai különböztették meg magukat ilyen jelvénnyel. Használata utóbb elterjedt Róma európai birtokain, más népek körében is.
A sárkány a hatalom, a nemesség és a Rossz jelképe is lehet. Sárkányt ölt az apja, mondja szólásunk. Vagyis régi nemesember. Mint például a Báthoriak, kiknek címerállata a sárkány.
A néphit szerint a földbe ásott sárkányfogból tömérdek sárkány csírázik ki, vagyis rosszból több rossz származik.
Bibliai nyelven az ördögöt néha sárkánynak is nevezik. „És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,” (Károli: János Apostolnak mennyei jelenésekről való könyve, 20. 2.). Szent György (3–4. század) sárkány képében voltaképpen a Kísértőt győzte le.
A sárkány hétköznapjainkban
Sárkány szavunk alighanem igen régi. Rokonságot tart hasonló alakú és jelentésű indoeurópai stb. kifejezésekkel, pl. görög drakón.
Sárkánynak nevezzük a puska kakasát, a repülőgép vázát, valamint a sárkány(repülő)t, és a zsinórra fogott gyermekjátékot. A népnyelv sárkány névvel illeti a mérges embert, különösen asszonyt (feleség, anyós). Helyneveinkben is felbukkan a szörny, pl. Bősárkány. Bő szavunk e helyen gazdagot, termékenyt jelent.
Szörnyünkről csillagképet (Draco), növényeket és állatokat is elneveztek, pl. sárkányfű (Dracocephalum), sárkányhal (Trachinus draco). A tárkony (Artemisia dracunculus) magyaros neve is voltaképpen elferdített sárkány.
És végül ejtsünk szót – a röviditalok kedvelőinek örömére – a krampampuliról, az ördög italáról, melyet népünk sárkánytejnek is nevez. Erős szilvapálinka, aszalt szilva és cukor elegye, melyet fogyasztás előtt meggyújtanak.
Ádám László
EZ IS ÉRDEKELHET: