A futballnak vagy ahogy nálunk ismerik, focinak, hosszú története van. A jelenlegi formájában a 19. század közepén jelent meg Angliában. De a játék alternatív változatai sokkal korábban léteztek.
A futball előfutárai
Az első ismert labdajáték, ahol szőrrel vagy tollal tömött labdát igyekeztek egy négyzet alakú pályán, egy vesszőből készített célba bejuttatni, Kínában zajlott az ie. 3. és 2. században. A játék neve cuju volt. Selyemdarabokat ragasztottak bambuszrudakra a pálya mindkét végén, a cél pedig az volt, hogy a bőrlabdát berúgják a selymen lévő kis nyílásokon, hasonlóan, mint a futballban. Ennek a játéknak egy módosított formája később Japánban is elterjedt kemari néven, a játék célja itt az volt, hogy a labda a levegőben maradjon.
Az ausztrál bennszülöttek Marn Gook-ot játszottak a cujuval egy időben. A labdát beburkolt levelek vagy gyökerek alkották. A szabályok többnyire ismeretlenek, de a játék sok más korai verziójához hasonlóan valószínűleg a labda levegőben tartása volt a cél.
A labdajátékok más fajtái is ismertek az ókori Görögországból és Rómából, de ezek a játékok egyik helyen sem kaptak kiemelt szerepet, nem szerepeltek a Pánhellén Játékokon, sem a nagy arénák (amfiteátrumok) szórakozásában, mert nem voltak elég véresek. A római labdajáték Harpastum néven a katonai gyakorlatokon kapott szerepet. A mai modern játékhoz hasonló szabályai voltak. A játék egy téglalap alakú pályán zajlott, amelyet határok és egy középvonal jelölt. A cél az volt, hogy az egyik csapat átvigye a labdát az ellenfél határvonalán.
Maffiafutball és Calcio
A rómaiak magukkal vitték Harpastumot, amikor megszállták Angliát, az angolok mégis csak azután kezdtek labdajátékot játszani, hogy a rómaiak elhagyták az országot. Az általuk játszott rendszertelen és kaotikus játékot „maffiafoci”-nak hívták. Nem volt korlátozva a játékosok száma, sőt a játékosok magatartása sem, és gyakran egész falvak vettek rajta részt.
Az egyik ilyen játék, a húshagyó futball egyszerűen abból állt, hogy a felfújt disznóhólyagból készült labdát az ellenfél templomába rúgták. A végeredmény előreláthatólag káosz volt, olyan mértékben, hogy Anglia számos királya megpróbálta betiltani a játékokat. Erőfeszítéseik, hogy megszakítsák a terjedést a lakosság körében, hiábavalónak bizonyultak.
Míg Anglia alsóbb osztályai között a maffiafutball virágzott, a reneszánsz Olaszország arisztokratái egy exkluzívabb labdajátékot játszottak, Calcio néven.
A futball előfutárának tartott labdajáték fontos jellemzője volt, hogy a meccseken sok ember vett részt, és nagy területeken, városokban zajlott. Ám a labda méretét, a játékosok számát és a meccs hosszát illetően sok variáció volt.
Egy 1848-as cambridge-i találkozón kísérlet történt a megfelelő játékszabályok megalkotására, de nem sikerült minden kérdésre végleges megoldást találni. Aztán 1863-ban Londonban megalakult az első futballszövetség. Ekkor döntöttek úgy, hogy a labdát nem lehet kézzel vinni. A találkozón a labda méretét és súlyát is egységesítették. A játék azonban még ezután is sokáig fejlődött.
Kezdetben az iskolai csapatok játéka volt, később azonban a munkásokból álló csapatok alkották a többséget. Egy újabb változás következett be, amikor egyes klubok hajlandóak voltak fizetni a legjobb játékosoknak azért, hogy csatlakozzanak csapatukhoz.
1872-ben volt az első „nemzetközi” futballmérkőzés Anglia és Skócia között, amely hatalmas tömegeket vonzott, hasonlóan a mai meccsekhez. A futball terjedése Anglián kívül eleinte lassú volt, de hamarosan elérte a világ minden sarkát.
A nőket hosszú ideig kizárták a játékokból. Csak a 19. század végén kezdtek focizni. Az első hivatalos női mérkőzésre 1888-ban Invernessben került sor.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1904-ben jött létre Párizsban. Alapító tagjai Belgium, Franciaország, Dánia, Hollandia, Spanyolország, Svédország és Svájc voltak. Stanley Rous, aki később FIFA-elnök lett, 1886-ban megírta a futball törvényeit, észszerűvé téve azokat.
EZ IS ÉRDEKELHET: