Mindannyiunknak meg kell küzdenie a tehetetlenség érzésével. A félelemmel, hogy nem tudunk nehézségeinkkel megbirkózni.
E félelemből táplálkozik ama vágyunk, hogy a szabadságunkkal szükségképpen együtt járó felelősség alól valamiképpen kibújjunk. Vegye le valaki – például egy mindenható, határtalanul gondoskodó szülőpótlék – vállainkról az önálló gondolkodás és a döntések terhét, és mondja is meg, miben kell hinnünk.
Az érett, felelősen gondolkodó ember felismeri a kapcsolatot tettei s azok következményei között, és ennek megfelelően cselekszik. Képes és hajlandó önvizsgálatot tartani, személyiségét fejleszteni. Nem hibáztatja magát, s nem veszi nyakába a felelősségből másokra eső részt is.
EZ IS ÉRDEKELHET: EZERSZER IS SZERELMES A KAPCSOLATFÜGGŐ
Az éretlen ember viszont úgy hiszi, viselkedését tőle független körülmények határozzák meg. Belátás híján nem képes vállalni a felelősséget döntéseiért, cselekedeteiért. Mások, illetve a körülmények, s nem önmaga megváltoztatását tartja helyénvalónak. Ilyen módon soha nem juthat el az önvizsgálatig. Végső soron elutasítja a valóságot. Jellemhibája érinti szerelmi-, baráti- és üzleti kapcsolatait, és szülőként sem tud helytállni. Gyermekei jellemzően maguk is nehézségekkel küzdenek; aggályoskodó vagy éretlen felnőttek lesznek.
Amíg kizárólag másokat hibáztatsz bajaidért – szüleidet, párodat, gyermekeidet, barátaidat, munkaadódat, az iskolarendszert, a nőmozgalmat, a kormányt, a politikai berendezkedést, a társadalmat, vagy akár a Patást – bajaidtól nem szabadulhatsz.
Tetteid következményei mindenképpen rád találnak. Akkor is, ha nem akarsz szembenézni velük. Ha saját felelősségedet nem vizsgálod és nem ismered el, önmagaddal talán jól kijössz, szellemileg azonban nem fejlődsz. Kolonc leszel mások nyakán, elsősorban azokén, akikre tehetetlenséged okán érzett keserűségedet rázúdítod.
Szabaddá válsz, amint ezt megérted.
Belátásod, képességeid és lehetőségeid szerint bármit megtehetsz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene szembenézned cselekedeteid következményeivel. A valóságot nem lehet semmilyen módon alkura bírni vagy kijátszani. A döntés azonban minden esetben a te kezedben lesz.
Ha nem akarod fölvállalni felelősségedet – másokra, intézményekre, a Sorsra próbálod átruházni –, végeredményben lemondasz hatalmadról. Fenntartás nélkül átadod életed irányítását párodnak, főnöködnek, kormányodnak, a Vakszerencsének.
Nőj fel végre! Ha majd számadást kell tartanod, hogyan sáfárkodtál a rád bízott értékekkel, ne kelljen arra hivatkoznod, hogy nem tudtál úrrá lenni félelmeiden.
Ádám László
EZ IS ÉRDEKELHET: