Nem hiszem, hogy vitatkozna velem bárki, ha azt mondanám, a nők élete sokkal egyszerűbb lenne, ha nem kellene szőrtelenítenünk. Mennyi értékes percet vesztegetünk az életünkből, miközben epilálunk, gyantázunk, borotválunk! S ráadásként eközben még szenvedünk is. De még hogy!
Persze manapság már elképzelhetetlen, hogy e nélkül a procedúra nélkül éljünk. De vajon mikor kezdték el a nők? Mikor dobták el először a ,,bundát”?
Hihetetlen, de szinte mindig szőr nélkül volt a jobb.
Már az őskor népe éles kövekkel szedte le a haját, de nem esztétikai okokból, hanem a túlélésért. Ha nem volt hajuk, akkor sokkal nehezebb volt az ellenségnek elkapni őket egy csatában. Valamilyen formában tehát már az ősemberek is szőrtelenítettek.
A borotválkozás mindig idegesítően időrabló, de ha eszünkbe jut az a tény, hogy a múltban az emberek piszkos kövekkel vagy kagylókkal csinálták, azt hiszem, hálaimát mormolhatunk a Gilette-ért.
Az ókori egyiptomiak is szőrtelenítettek: ők az egész testükön gyantáztak, mert úgy gondolták, hogy a szőrtelen test szimbolizálja a tisztaságot. Mind a férfiak, mind a nők különféle technikákat alkalmaztak nyaktól lefelé.
Elsőként használtak szőrtelenítő viaszokat, amik méhviaszból vagy cukorból készültek, de használtak rézkapcsokat és tengeri kagylókat is.
Később, a Római Birodalomban is szépnek tekintették a borotvált testet, de az egyiptomiaktól eltérően, státuszszimbólum ez már csak a nők számára volt.
Ettől a ponttól kezdve a gyantázás kizárólag női elfoglaltsággá vált. A felső osztálybeli nők számos tárgyat használtak fel a bosszantó szőrszálak kiküszöbölésére, köztük olyanokat is, melyek látszólag a kínzókamrából származtak.
Az első szőrtelenítő krémek is itt készültek, ezeket gyantából, kecskehólyagból, denevér véréből és kígyópor keverékéből állították elő.
Ha megnézzük a reneszánsz festményeket (a fentihez hasonlóan), akkor észre lehet venni, hogy a reneszánsz kor idején a nőknek nem volt szőrös a testük.
A szőrtelenítés nem csupán az esztétika miatt volt fontos – a nők sanyargatták a testüket, mert a szépség volt az egyetlen értékük – hanem elővigyázatosságból is. Úgy gondolták akkoriban, hogy a testszőrzet a kártevők szaporodását segíti, így fontosnak tartották emiatt is megválni attól.
A szőrtelen testet pedig egy halálos keverékkel érték el…
A Titkok könyvének 1532-es kiadása így írta le a receptet:
,,Forraljuk fel egy pint arzén oldatot és 8 pint égetett meszet. Menjünk a fürdőszobába vagy egy meleg szobába, és terítsük szét a keveréket a szőrteleníteni kívánt egész területre. Ha a bőrt égni érezzük, gyorsan le kell mosni meleg vízzel, hogy a hús ne maródjon le.”
Elmondhatjuk, a reneszánsz kor volt a szőrtelenítés aranykora – totális őrületben.
A 18. század végére a nők már kevésbé veszélyes módon távolították el a szőrt magukról. Jean Jacques Perret, francia borbély feltalálta az első borotvát, és a nők elkezdték használni.
1895-ben King Camp Gillette megalkotta a kétélű biztonsági borotvát, 1915-ben azt is, ami kifejezetten nőknek készült. 1940-ben Remington elkészítette az első elektromos borotvát, aztán jött 1960-ban a Ruby lézer – bár a bőrre gyakorolt káros hatása miatt nem lett sikeres.
Majd jöttek a gyantacsíkok, amik aztán igazán sikeresek lettek.
A szőrtelenítés története bámulatos! Mi pedig örülhetünk, hogy nem kell a magunk természetességében pompáznunk.
EZ IS ÉRDEKELHET: