„Színház az egész világ…” – William Shakespeare

Született Stratford-upon- Avonban, élt 52 évet. Vannak életéből szakaszok, amelyekről alig tudunk valamit, vagy inkább semmit sem. Shakespeare nevét mindenki ismeri. A Rómeó és Júlia, a Hamlet, a Lear király, A sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy, A tévedések vígjátéka és a Vihar című darabjai halhatatlanná tették.

Rengeteget dolgozott. Sokat élt, s meglehet olykor más tollával is ékeskedett.

Egyes feltevések szerint nem minden neki tulajdonított mű az ő alkotása, de legalábbis voltak társzerzői. Vannak, akik odáig merészkednek, hogy azt is megkérdőjelezik egyáltalán írt-e valamit. Na persze, akinek a neve és művei ennyire ismertek mindig támaszt kétséget az emberekben. Hogy lehet az, hogy egyesek alig bírnak magukból egész életük során egy verset, egy könyvet kisajtolni, ő pedig ontotta magából a szonetteket, a drámákat?

Az igazság egy, akárhogy számítjuk.

A kérdés nyitva marad, de ha belegondolunk pontosan ebben az időszakban élt Leonardo da Vinci is. Miért ne lehetne, hogy 500 évente születik egy-egy zseni az irodalom, a tudomány a művészet területén? Na de visszatérve Shakespeare-re, annyit tudunk róla biztosan, hogy 18 éves korában elvett egy nála nyolc évvel idősebb hölgyet, Anne Hathawayt. (Igen, jól rémlik, van egy színésznő is ma ugyanezen a néven, aki azt mondja férje Shakespeare kiköpött mása.)

Az biztos, hogy a drámaíró azért vette el a korabeli Anne-t, mert várandós lett tőle. Becsületbeli ügy volt, és ez akkor is látszott, ha még két gyermekük született. Shakespeare ugyanis, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta családját szülővárosában és felment Londonba. Majd egy időre eltűnt, feltehetően Olaszországban is járt.

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.

Ha csak a Rómeó és Júliában nézzük Verona leírását egész biztosak lehetünk benne, hogy ott például járt. S olvasta, vagy látta egy olasz drámaíró Capuletto és Giuolett című színdarabját. Azt aztán megírta ő is, kicsit hozzáadott a történethez, és végül az ő változata állta ki az idő próbáját. Na persze a szerelem amúgy is kedvenc témája volt. Miután magára hagyta a nejét gyermekivel, nem egy hölgynek csapta a szelet Londonban, Velencében, szóval ahol csak megfordult.

Csak élete végén tért haza nejéhez. Békében és nyugalomban töltötték az időt egy kis ideig, mint egy rendes pár. Aztán a neves író meghalt, de szelleme él. Nincs nála közkedveltebb színdarabíró ma sem.

„Ha nem járhat, oson a szerelem.”

„Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjuság.”

„A bolond bölcsnek tartja magát, de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.”

„A tisztesség valami láthatatlan, S kinek nincs, gyakran az henceg vele.”

„Lassan szeress és szeretni fogsz sokáig.”

Bár minden ember az lenne, mint aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!

„Jobbat keresve gyakran jót veszítünk.”

„Hazug szív sikeréhez hazug arc kell.”

„Nem szerelem az, ami változik, ha minden más változik. Örök útjelző az, ami meg sem rezdül semmilyen viharban. A szerelmet nem koptatják az idő röpke órái s hetei. A szerelem örök, ítéletnapig.”

„Amit nem érzel, arról nem beszélhetsz.”

„Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.”