Első könyvét úgy adták ki, hogy Írta Egy Hölgy. Második könyvén már az állt: Az Értelem és érzelem szerzőjétől. Az 1775. december 16-án született Jane Austennak minden tekintetben nehéz útja volt. Háromszor kérték meg a kezét, kétszer szerelmes is volt, de sosem ment férjhez.
Ráadásul egy olyan időszakban kezdett írni, amikor egy nőtől ezt még nem vették jó néven.
Még szerencse, hogy hat fiútestvér mellett nőtt fel, így értett a férfiak nyelvén. Egyszer azt írta az ő jelleme leginkább Mr. Bennet csípős humorában mutatkozott meg. Egyetlen nővérével dac és véd szövetséget kötött. Cassandra verseket írt, míg Jane két bátyja egy újságot szerkesztett.
Hogy a nőies oldala nem annyira domborodott ki annak részben az volt az oka, hogy három hónapos korában anyja dajkához adta és csak két éves korában vette őt vissza. Jane nem is alakított vele ki szoros kapcsolatot. Inkább az apjához kötődött, akinek óriási könyvtára volt.
Bár hét éves korában leányiskolába adták, jellemén ez már mit sem változtatott. Igaz, egy év után újra otthon volt, mert többen súlyos betegek lettek az intézetben és az anyja gyorsan elhozta őt.
Persze később Jane és Cassandra egy másik intézetbe került, ahol Jane franciául tanult, táncórákra járt és örökre megutálta a szigorú tanárokat és a leányiskolákat. Na meg egyszer, és mindenkorra kiderült számára, hogy a lányok bár jó módú férjet akarnak szerezni maguknak, mégis romantikus szerelemről fantáziálnak.
Nem is bírta visszatartani erről véleményét és elkezdett a realizmus jegyében írni. Történeteivel először családját szórakoztatta esténként.
Első szatírájának témáját az angol történelemből merítette. Közben Cassandra nővére éles hangvételű verseket írt, míg két bátyja James és Henry- Thomas 1789-1790 között egy hetente megjelenő újságot adtak ki The Loiterer néven. Mégis ő bizonyult mindjük közül a legtehetségesebbnek. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a gyengébb nemhez tartozott…
Ez is érdekelhet: Aki egy „jelentéktelen” hősnőt piedesztálra állított – Charlotte Bronte
Apja ennek ellenére támogatta törekvését, így tizenkilencedik születésnapjára egy íródossziét kapott ajándékba tőle. Aztán Jane szerelmes lett a szomszéd birtokon lakó ír jogásztanoncba, Tom Lefroyba. Ám mikor a leánykérésre került volna sor, a fiú szülei megtiltották, hogy egy szegény lelkész lányát vegye el feleségül. Tom így elállt szándékától, Jane soha többé nem látta, de történetét megírta első regényében az Elinor és Marianne-ben, amelynek címe később meg lett változtatva Értelem és érzelemre.
Annyira belejött az írásba, hogy a következő évben már második regényével is elkészült. Az első benyomás című kéziratot az apja vitte el egy kiadónak, ahol visszautasították őt.
A következő évben egy komoly és gazdag kérője akadt Jane-nek Harris Bigg-Wither személyében. A lány, hogy íróként nem volt sikere, elfogadta az ajánlatot, majd másnap visszakozott, mondván, nem érez vonzalmat kérője iránt, így nem mehet férjhez.
Harmadik kérője Edward Bridges, egy barátnője testvére volt, aki szintén jómódot tudott volna biztosítani neki, de az ő ajánlatát is elutasította. Aztán Jane apja nyugdíjba vonult és a család elhagyta Steventont és Bathbe költöztek. Itt találkozott Jane egy fiatal pappal, akivel szerelmesek lettek egymásba. Ám Jane szerencsétlenségére a pap meghalt, mielőtt megkérhette volna kezét.
A sokk hatására Jane újra az írás felé fordult, s eladta 1803-ban Susan című kéziratát egy kiadónak 10 fontért. A könyvet nem adták ki, bosszúságára. A tragédiák ezzel még korántsem értek véget életében, mert 1805-ben váratlanul apja is meghalt, s Jane, Cassandra és anyjuk családról-családra, házról-házra vándoroltak. Mindaddig, amíg egyik bátyja-akit egy gazdag család örökbefogadott- ki nem segítette őket, s végre Jane állandó otthonába költözhetett.
Persze továbbra is írt, s egy idő után Henry bátyja lett az irodalmi ügynöke. Igaz, Jane így is elküldött egy dühös levelet a kiadónak, aki megvette a Susan kéziratát, hogy adják ki a könyvet. A kiadó azt válaszolta, hogy 10 fontért visszavásárolhatja saját könyvét. Ezek után csak azért is megpróbálkozott egy másik kiadóval testvére közbenjárásával, s 1811. október 30-án megjelent az Értelem és érzelem című könyve anonim, mert az író címsorában csak annyi szerepelt: „Írta Egy Hölgy”.
Két évvel később jött ki Az első benyomás, akkor már Büszkeség és Balítélet címen, amelyre csak annyi volt írva: „Az Értelem és érzelem szerzőjétől”. Ekkor már dolgozott A mansfieldi kastélyon is, de a mű kisebb csalódást keltett a Büszkeség és Balítélethez képest az olvasók körében. Jane kedvét persze ez nem szegte. Megírta az Emmát, majd a Meggyőző érveket.
S bár rendületlenül alkotott, egészsége megromlott. Mellékveséjével gondok akadtak. Hiába vitték orvoshoz, gyógyulását reménytelennek ítélték. A mai ismeretek szerint Jane Addison-kórban szenvedett.
Ennek ellenére, amíg még bírt, írt. Utolsó könyvén, A klastrom titkán 1817 januárjában kezdett dolgozni. Négy fejezetet tudott csak elkészíteni, mert állapota aztán nem engedte meg, hogy befejezze művét. 1817. július 18-án, mindössze 41 évesen elhunyt. Végrendeletében azt kérte nővérétől égesse el leveleit, hogy magánéletét megvédjék a kíváncsiskodóktól.