A világ száz legszebb romantikus regénye közé sorolják Jane Eyre című könyvét. Pedig amikor Charlotte elküldte az első fejezeteket a készülő művéből húgainak véleményezésre, azt mondták neki nem lesz vele sikere. Ő azt válaszolta: „Bebizonyítom nincs igazatok… Hősnőm éppolyan jelentéktelen és kicsi lesz, mint amilyen én vagyok, s mégis kelt majd akkora érdeklődést, mint a ti szépségeitek.”
Ezzel az 1816. április 21-én született Charlotte Brontë megalkotta az egyik első női szemszögből vizsgált realista romantikus regényt.
A törékeny, alacsony és magát jelentéktelennek tartó írónő a tévhittel ellentétben nem (csak) a szenvedélyes szerelemről akart írni, hanem a megszállottságról és a gyűlöletről is. Jól ismerte a témát, hiszen saját jelleméből és életéből is kölcsönzött a főhősnője történetéhez. Például a lelkészlányok iskolájában tapasztalt szörnyű megaláztatásokat, az éheztetést, az indokolatlan kegyetlenkedést is megélte. Na meg a viszonzatlan szerelmet is ismerte…
Charlotte két nővérével és egyik húgával, Emilyvel került az intézménybe, miután anyjuk elhunyt. Nemsokára két nővérét gyenge egészségi állapotuk miatt hazavitték, de már későn. A temetésre Charlotte és Emily is hazakerült. Ekkorra annyi szörnyűség érte a kicsiket: Charlotte-ot, Emilyt, legkisebb húgukat, Anne-t és öccsüket Branwellt, hogy fantáziavilágba menekültek a valóság rémisztő árnya elől.
Ez is érdekelhet: Aki azért élt, hogy meséljen- Gabriel García Márquez
Az Üveghegyen háborúkat vívtak, s vakmerő cselekedetek hajtottak végre. Aztán a Charlotte öccsével külön világot alkotott meg, ahol Branwell fakatonáié volt a főszerep. Emily és Anne világa sötét volt, de sok szépséggel tarkított. Ebből fakadt az ellentétük, amiért két táborra oszlottak.
A játékok ideje aztán lejárt Charlotte számára, újra iskolába küldték. Ám egy évvel később hazahívták romló anyagi helyzetük miatt, s ő nevelőnőnek állt. Az első helyén megtapasztaltak után döntötte el húgaival, hogy ha majd sok pénzük lesz, iskolát alapítanak. Ehhez azonban idegen nyelvet is kellett tanulniuk, így Charlotte és Emily Brüsszelbe ment tanulni.
Onnan aztán néhány hónap után Emily hazatért, de Charlotte maradt, előbb továbbtanulni, majd tanítani. Úgy érezte az lesz az útja, mert bár egy kiadónak elküldte egy művét az kereken visszautasította azzal, hogy egy nőnek nem kellene ilyen dolgokkal foglalkoznia. Szomorúságát az enyhítette, hogy az iskola igazgatója azonban biztatta, hogy írjon, mert tehetséges, s ez nem veszhet kárba. Nem is sejtette Héger úr, hogy Charlotte szívében ezzel olyan húrokat pendít meg, amelyek később kellemetlenné válnak számára.
Pedig így történt, s mikor a lány egyre egyértelműbb jelét adta szerelmének, tapintatosan visszautasította. Hiába, mert bár a lány hamarosan hazatért, adósságokat felhalmozó, drogfüggő öccse miatt, azért írta tovább leveleit Hégernek. Azután is, hogy újra nevelőnőnek kényszerült, majd megtalálta Emily húga verseit. Azt is megírta, mikor saját költségen Currer, Ellis és Acton Bell álnevek alatt megjelent hármójuk verseskötete.
Bár a műből összesen kettő darab kelt el, a lányok úgy döntöttek megírják saját regényeiket. Emily az Üvöltő szeleket, Anne az Agnes Grey-t, míg Charlotte a Jane Eyre-t, akit magához hasonlatosnak teremtett meg. Az sem érdekelte, hogy a lányok nem értenek egyet a „jelentéktelen hősnővel”, ő véghez vitte akaratát. S milyen jól tette! Mindössze nyolc héttel azután, hogy elküldte a kiadónak művét, ki is adták, ezzel megelőzve két hónappal húgai könyvét.
Ebből aztán kavarodás is lett, mert Emily Üvöltő szelek című regényéről azt hitték az ő alkotása. A két lány kétségbeesetten szaladt fel Londonba tisztázni ezt a badarságot. A kiadó aztán megdöbbenésében szóhoz sem jutott, mert nem csak két különböző emberről volt szó, hanem nőkről is. A férfi álnevek hamarosan le is kerültek az újra nyomott könyvek példányain.
Charlotte ekkoriban már kiadójába volt szerelmes. Három napot töltött el Londonban, s megízlelte milyen a hírnév. Aztán hazatért, s a következő évben újabb csapások kezdődtek számára. Meghalt öccse, majd Emily és Anne is tuberkulózisban.
A tragédiák után elmenekült Haworth-ból.
Megírta újabb könyvét, amelyben Emilynek adta az egyik főszerepet. Majd tudomást szerzett arról, hogy apja káplán barátja reménytelenül szerelmes belé. Megdöbbent, de szíve a kiadójáért dobogott, hiába, ugyanis az már mást készült elvenni.
Ez is érdekelhet: Az amazonok nyomában
Megalkudva a sorssal Charlotte végül mégis hozzáment apja káplánbarátjához. Igaz, a férfi nem volt túl művelt, nem szerette túlzottan a könyveket, de őt igen. Ez pedig újdonság volt a lánynak, s örült, hogy valaki végre a tenyerén hordozza. Ám boldogsága nem tartott sokáig, mert teherbe esett, a rosszullétek miatt vészesen kiszáradt, s alig kilenc hónappal a házasságot követően 39 évesen elhunyt.