Ha valaki megemlíti nevét, mindjárt lelki szemeim előtt látom örökké mosolygó arcát. Hallom karcos hangját és a gesztust, ahogyan beleszív a cigarettába. Egyedülálló személyiség. Erős jellem, aki önerejéből küzdötte fel magát a csúcsra.
Három Kossuth-díja, kettő Jászai-Mari díja és számos más kitüntetése is bizonyítja, hogy a legendás színészóriások halhatatlan táborához tartozik.
Már színésznövendékként annyi munkát kapott, hogy nem tudott lediplomázni. Így aztán csak húsz évvel később kapta meg a bizonyítványát anélkül, hogy az elmaradt vizsgáit pótolnia kellett volna. A színpadra és a filmvászonra született, a magyar színművészek közül ő az egyetlen, akinek a neve ismerősen cseng a világ számos pontján.
Törőcsik Marián 1935. november 23-án született Pélyen.
Édesapja iskolaigazgató volt, édesanyja tanítónő. Nagyapja egy mozit üzemeltetett, aminek köszönhetően a kicsi Marián az összes akkoriban játszott filmet látta, ahányszor csak akarta. Aztán jött a második világháború és apját elmozdították az iskola éléről. Koholt vádakkal nem egyszer elvitték kihallgatásra, ahonnan összeverve vitték vissza családjához.
A tapasztaltak hatására a világ egészen más színbe öltözött Marián szemében. De tudta, az embereknek még inkább kellenek olyanok, akik valami fontosat mondanak ki a színpadon, így jelentkezett a Színművészeti Egyetemre. Elsőre felvették és három év után jelentkezett Fábri Zoltán készülő filmjébe. A Körhinta című alkotás aztán örökre megváltoztatta életét.
A szerelmes film, amely a magyar valóság berkein belül játszódott mindenkibe beleégett Törőcsik Marinak és kollégájának Soós Imrének köszönhetően. Igaz, a színésznő akkor még képtelen volt sírni, így a rendező jól megbántotta, hogy a sírós jelentekben hulljon Mari könnye. Megérte, főleg, hogy a színésznő elmondta, csak tíz évvel később jutott el odáig, hogy magától is könnyekre fakadjon a színpadon.
Ez is érdekelhet: Aki számára nem létezett kisebb vagy nagyobb szerep – Ruttkai Éva
Ez azonban senkit nem akadályozott meg abban, hogy vele akarjon dolgozni. Sokáig jobbára filmekbe hívták. A színház és a mozi két külön irányt jelentett. De végül Marinak sikerült elérnie, hogy a színházban is komolyan vegyék. Így aztán Kosztolányi Dezső Édes Annája mellett eljátszotta Shakespeare Júliáját. A Két emelet boldogság című film mellett, Vörösmarty Tündéjét a Csongor és Tündében.
Aztán jött a Maár Gyula által rendezett Déryné hol van? című film, amely itthon nem lett sikeres. De külföldön meglátták benne az értéket, olyannyira, hogy Marit kihívták a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra is. Kölcsönruhákban és két pár cipővel utazott ki. Aztán nagy meglepetésére a mai napig egyedüli magyar színésznőként megkapta a Legjobb női alakításért járó díjat.
Ezután már számos helyre hívták dolgozni. Külföldre is, de a vendégszereplések után mindig hazatért.
Ekkor már Maár Gyulától született lányával, Terézzel is foglalkoznia kellett. S hamarosan még egy vietnámi kisfiút, Sont, is örökbe fogadott. Szakmai és magánélete kiteljesedett. Megválasztották a Művészeti Színház élére. A Magyar Színészkamara elnöke is volt három évig. Mellette a Színművészeti Egyetemen docensként is tanított sokáig.
2002-től a Nemzeti Színház tagjaként dolgozott. Ott kezdte színpadi pályafutását és néhány kitérő után visszatért a gyökerekhez. Közben filmekben is sokat szerepelt, sikerrel.
2008-ban nagyon beteg lett, élet és halál között lebegett. Kómába került, de erős élni akarással visszatért az életbe.
Olyannyira, hogy tévéfilmekben, mozifilmekben és színházban is játszott újra. S 2017-ben az Aurora Borealis -Északi fény című filmben megint főszerepet vállalt.
Az utóbbi időben velemi otthonában élt, nem járt emberek közé. Tüdőbetegsége és a járvány miatt fokozottan próbált figyelni magára. Nemrégiben azt nyilatkozta, nem tér vissza most már a színpadra. Ám 60 éves pályafutásának köszönhetően bármikor láthatjuk őt filmeken és színházi előadások felvételein.
Egyszer azt mondta: „Aki valamifajta művészettel foglalkozik, annak szerencse nélkül nem megy.” – De azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, hogy Törőcsik Mari tehetsége nélkül a szerencse nem lett volna elég ilyen gazdag és jelentőségteljes pályafutáshoz. Így aztán a 2021 április 15-én elhunyt színészóriást örökké a szívünkben őrizzük. S újranézzük azokat az alkotásokat, amihez adta tehetségét.