A 3 méteres, 7. emeleti balkongazdaságom a második évébe lépett. A palánta nevelgetést idén is a jól bevált alvállalkozóm végezte, azaz az anyukám. Na jó, már itt, az elején be kell vallanom, hogy történt egy kis baki, egy kis minőségügyi malőr. A beszállítás alkalmával paprika palántának titulált egyedekről kiderült, hogy bizony trombita virágok. Ajajjj! A gazdaságom reklamációt nem nyújtott be, ugyanis egy kedvező barter keretében a trombitavirág egy csodás kertvárosi otthonba költözött és cserébe két paprika palánta kezdte meg életét a gazdaságban.
A trombitavirág köszöni szépen, jól van, boldog napfényfürdő közepette küldte nekem a minap a következő szelfit.
Na, de vissza az alapokhoz! Egy ilyen sztárgazdaság felkeltette a befektetők érdeklődését is. Az eszközfejlesztést a munkahelyem szponzorálta a képen látható asztal keretében, a föld pedig nem holmi nagyáruházban vásárolt talajutánzat, hanem igazi, hamisítatlan termőföld Dél-Dunántúlról.
Idén azért pár dísznövény is beköltözhetett, fokozva a színességet és a változatosságot. Úgy gondoltam, a termékportfólió kiterjeszthető a virágzó, szemet gyönyörködtető egyedekre is.
Megizmosodott szakértelmem mellé most már gyakorlati tapasztalat is társult, így a kaspók mérete megfelelt a megfelelő ütemben való növekedéshez. Tavalyi hibát mégegyszer csak nem követ el az ember! Viszont a palánták nagyon szomjas egyedek voltak és a napjában felhörpintett vízmennyiséggel a költségvetés megint vészesen negatív irányba kezdett tendálni. Egyenlőre a kétnapi öntözés mellett döntöttem, így leszorítva a költségeket. A jövőre vonatkoztatva viszont várom azoknak a befektetőknek a jelentkezését, akik fúrnának nekem egy kutat az épület elé, vagy a közelben lévő kútról megoldanák nekem az öntözőrendszer kialakítását.
Minden a tervek szerint haladt. A palántáim növekedtek, virágoztak, megjelentek az első zöld gömböcök, majd a mosolygós piros paradicsomok.
Igazából csak két problémás növény volt. Az egyik a Paradicsomszörny nevet kapta. Egyrészt a méreteiből adódóan órási volt, másrészről megtámadta az ablakot, állandóan a szúnyoghálón kereste a rést, hogyan tudna bejutni a lakásba és legfőképpen a páromat tartotta rettegésben. Tudniillik, ő ki nem állhatja a paradicsomot, a növény illatát meg pláne nem! Így egy heves szélfúvás a gazdaságban lényegében a párom rosszullétét is okozta. A gazdaságban csak az erősek maradhatnak, a harcot nekik kellett megvívniuk.
A másik problémás egyed pszichés panaszokkal küzdött. Bár minden körülmény adott volt, mégis folyamatos depresszió gyötörte. Pedig bizony mondom, idén abszolút a bio utat választottam, mert a tápoldat is barátságban állt a növény- és állatvilággal. Ez a paradicsompalánta viszont állandóan az orrát lógatta, ki-kihajladozott a 7. emeletről, hogy ő ugyan most leugrik.
Hogy ezt elkerüljük, folyamatosan lélekerősítő tréningen vesz részt és a biztonsági rendszerét is megerősítettem: plusz egy karó és extra kötözések.
A holtpont ott jött el, amikor egy óriási, hatalmas, gigászi méretű sáska költözött a gazdaságba. Tekintete gyilkos volt és megbújva várta, hogy lecsaphasson. Rettegésben tartotta a gazdaságot, na meg persze engem is!
Egyáltalán hogy kerül fel egy sáska a 7. emeletre? Csak úgy felszökken? Mert az, hogy éjszaka elsuhan itt pár denevér, ugyan kérlek! Teljesen hétköznapi dolog. De ez a zöld szörnyeteg! Az igazgatótanács javaslata az volt, hogy égessem porig az egész gazdaságot, csak így lehet megszabadulni ettől az alattomos sáskától! Megvétóztam a tervet, bátran kiálltam a növényeimért és csodák-csodájára a szörny elvonult másokat rémíteni.
Még a szokásos tetvek jelentek meg, de felosztottuk a területeket és egész nyáron karanténban kellett maradniuk a rózsán és szigorúan csak a rózsán. Nem volt kiruccanás a paprikára vagy átrepülés a paradicsomra. Karantén volt, mindenki maradt a helyén, azaz a rózsán. Nem volt túl szép látvány, de legalább praktikus és kompromisszumos megoldás. A rózsa sem panaszkodott. Hozta a hajtásait, virágzott és hagyta, hogy a vérszívók is élősködjenek rajta.
Tartja a bölcs mondás, hogy nem a méret a lényeg! A termésem mérete idén sem fog világrekordot dönteni. A bal oldali nagy paprika és paradicsom bolti zöldség, remélhetőleg egy őstermelő verejtékes munkája és nem holmi fóliasátorban vegyszeresőben fürdőző zöldségféleség. Az enyémek a kicsik. De! Egyrészről nagyon cukik, az ízük igazán fennséges, másrészről csinálja valaki utánam, hogy cukorborsó méretű paradicsomot is termeszt!
Várjuk az őszt, de izgalomra semmi ok. Még van bőven virág a növényeken. Mint a tavalyi írásomból tudhatjátok, nálam februárig is elélnek aktívan ezek a zöld bokrok.
Most őszintén! Hát nem így néz ki egy boldog paprika és egy még boldogabb gazda?
A termékek csodálatosak:))))
Jöhet az Őserdő telepítés!