A magyar sünök nem csinálják végig a szezont. Ezt le kell szögezni az elején. Puhányak és inkább téli álmot alszanak. Csak az afrikai fehérhasú törpesünök olyan vagányak, hogy ébren lenyomják a telet. Persze a jó meleg polár takaróban és a fűtött lakásban.
Ez azonban részletkérdés. De ennek a téli mesének a megértéséhez kicsit repüljünk vissza az időben, amikor még a nap sugarai 40 fokos hőséget is tudtak csinálni.
A gazdik bejelentették, hogy nem én vagyok a legkisebb családtag. Ez meg mit jelent? Hogy értik ezt? Aztán az egyik gazdi még azt is mondta, hogy használjam ki, amíg a másik gazdi lapos hasán lehetek, mert lassan le fogok gurulni róla.
Szóval a nagy talány:
Visszakanyarodhatunk a zimankós, hideg napokhoz, amikor is tisztes távolságból ugyan, de kaptam egy szobatársat. Kis, Tüskétlen Gombolyag. Kicsit kiestem a presztízsből, amolyan mostohagyerek lettem, de mint tudjátok, egészségesen antiszociális vagyok. Ez még így rendben van.
Azért egy kis féltékenység van bennem. Három óránként megetetik azt a Pici Csomagot. Én is tudnék három óránként kukacot enni! Nálam ez miért nem jutott még eszükbe?
Viszont így nem lehet vandálkodni! Éjszaka is, nappali világítással eszik ez a Csöppség. Akkor én most keljek nappal? Vagy mit várnak tőlem? Persze, mondhatnám, hogy a fagyi visszanyal, mert az Ő körmét is vágják. Nagy harcok árán. És Neki is kell fürödni. Muhaha! Így kicsit hanyagolnak engem. Egy fürdetésem már ki is maradt, juhuuuuu. A futókerekemet is már csak jobb esetben három naponta tisztítják. Bezzeg a Kis Büdi végtelen számú tiszta pelust kap egy nap. Egy kicsit diszkriminatív, de élvezem, hogy nem macerálnak annyit.
És most a karácsony!
A karácsony, ami minden érzékszervemet agyon kényeztette. Azok a káprázatos izzók a fenyőfán és az egész szobában, amik majd kisütötték a szememet. Az ünnepi dallamok terhelték a fülem, és persze ezeket muszáj volt minden nap nonstop járatni. Ha a gazdi sütött, akkor azért. Ha fenyőfát díszített, akkor azért. Ha takarított, azért. Ha azt a Kis Gombócot altatta, akkor azért. Nekem meg dallamtapadásom lett és zakatoltak a fejemben a karácsonyi zenék.
A finomabbnál finomabb fogások viszont legalább az ízlelőbimbóimnak kedveskedtek. Ó, a karácsonyi kukacok sokkal ízletesebbek! De mind közül talán az orrom volt a legkiváltságosabb helyzetben. Egyből kiszagoltam, ha sült csirke sült a sütőben, mert a bőréből nekem is jutott falat. Vagy a húslevesben sült csibenyakból. Fenséges!
Még annak a Kicsikének a pelustartalmát is én szagolom ki elsőnek.
Amennyire szép és különleges, legalább annyira kimerítő volt a karácsony előtti időszak. Meg a gazdikat elnézve alapjáraton a Kis Hógolyóval ez az időszak. Persze, édes fáradtság ez, de azért tagadhatatlanul nyomot hagyott rajtuk, főleg az arcukon. Úgyhogy remélem volt nekik az ajándékok között vitalizáló és tápláló krém vagy szérum. Nekem is fogynak az energiatartalékaim, úgyhogy ha tudtok valami hasznos és gyors segítőt a regenerálódásban, akkor várom a tippeket. Élettel teli külsővel akarok az új esztendő elé nézni, hiszen sosem tudni, mikor tipeg erre egy sünfiú.
Az én ünnepi tippem: hagytam kicsit, hogy átjárja a lelkem a szeretet ünnepének békéje. Még ha csak pár pillanatra is, hiszen gyakran felsírt a kiságyban az a kis Csodacsomag. Oké, azért mégis Ő volt az idei karácsony legvarázslatosabb ajándéka.
EZ IS ÉRDEKELHET: