Itt vagy még nekem? Számíthatok rád? Elmondod, mit érzel, hogy értsem, ha nem tudok rád hangolódni? Beszélgess velem, azért, hogy ne legyenek tabuk köztünk. Hogy megnyílhasson végre egymásnak szívünk.
A lelkem utánad sóvárog. Hozzád akar tartozni. Keresi az utat, hogy szívedhez szólhasson, s megértsd ordításom és könnyeim. Tudom, nem mindig érted az okokat mögöttük. Most megsúgom! Az fáj, hogy nem tudok hozzád kapcsolódni.
Ha ordítok, félek, hogy elveszítelek. Ha sírok fáj, hogy csak testben vagy jelen mellettem. Nem érzem ölelő karod vállamon, mert csak fél szíved adod. De olykor még magamnak sem tudom megfogalmazni mi bajom.
Igaz, néha már akkora a szakadék köztünk, hogy úgy érzem, nincs értelme megmagyarázni magam. Mert úgy képzelem, az, hogy kötődésre és a szeretetedre vágyom, azt pontosan tudod. De te mégis félreérted olykor azt is, hogy miért akar hozzád simulni testem.
Csak sóhajokat szakítanál fel belőlem, pedig én a lelki kapcsolódást keresem.
Ezért is fáj, ha csak elveszed, amit akarsz, és nem foglalkozol a lelkemmel. Ezért távolodom tőled, ha kimondatlan érzéseimre csak vággyal felelsz. Tudom, neked így könnyebb, te nem akarsz mindent érzelmi síkra vinni, de én így vagyok bekötve. Hosszú beszélgetésekre, vitákra, szenvedélyes ölelésekre vágyom, mert az mind a kapcsolódásunkat szolgálja, a szerelmünk és összetartozásunk jelképe.
Persze érdekel, hogy mi történik veled, míg távol vagy tőlem, de jó lenne, ha utána itt és most is tudnál mellettem létezni. Helyette mégis folyton előre vagy hátra nézünk, s sosem tekintünk egymás szemébe. Nem kutatjuk fel a kötődésért felelős szálakat, nem öleljük át egymást, pedig egy ágyban hajtjuk le fejünk.
Ez is érdekelhet: Viszlát szerelem
Néha úgy érzem már csak testben vagy velem. De lelked máshoz keresi az utat. Ezért kérlek, nézz a szemembe legyél velem itt és most! Ugye tudod, hogy én itt vagyok neked és számíthatsz rám? Én is csak azt szeretném tőled, de úgy érzem lelked már nem akar kapcsolódni hozzám…