„Hiszem, hogy a zenészeknek az a dolga, hogy valamiféle felszabadulást hozzanak az emberek szívébe.” – vallja. Ő ezt komolyan is gondolja, hiszen legismertebb dalával még ma is sokak borús hangulatát képes megváltoztatni. Rengeteg A capella koncertet ad, mellette filharmonikusokat vezényel, vagy éppen egy pszichológussal dolgozik együtt. 2016-ban Lyme-kórral diagnosztizálták, kicsit elvonult, de ma már újra dolgozik, mert neki az élete a zene.
Robert Keith McFerrin Jr. 1950. március 11-én született New Yorkban.
Muzikalitását volt honnan örökölnie. Apja volt az első színes bőrű, aki a Metropolitan Operában felléphetett 1955-ben, majd a következő évben eljátszhatta a Rigoletto főszerepét. Anyja is énekelt, operában és jazz zenekarban is. Bobby mindenféle zenei stílust megismert, mert Verditől kezdve Janis Joplinon át mindent játszottak a rádiók még akkoriban. Igen sajnálatosnak is tartja, hogy ma már a különböző zenei stílusoknak külön rádióállomásuk van, mert szerinte a fiatalok ízlését így ez jobban sarkítja.
Ő azonban még mindenféle zenét megismert, bár eleinte ezzel még nem kezdett semmit. De persze mindent magába szívott, így mivel anyjával angolul, apjával olaszul, s egy lakótársukkal oroszul beszélt, mindhárom nyelvet elsajátította. Majd zeneelméletet tanulta a Sacramento Egyetemen, hogy aztán egy bárban zongorázzon. A hangját már akkor is képes volt bármilyen magasságokba vagy mélységekbe tornázni. Többféle hangszert is tudott utánozni, de ezt még nem használta ki.
Figyelmét jobban lekötötte egy nő, akit 1975-ben el is vett, majd megszületett első gyermeke. Keith Jarret komponista Kölni improvizáló zongora koncertjének köszönhetően ráeszmélt, mit akar igazán, így megjelentette első lemezét, ami nem lett átütő siker. Ekkoriban született második gyermeke is.
A második albuma készítése alatt már nem akart semmilyen kötöttséget, így elkezdett improvizálni. Nem használt zenei aláfestést sem, mindent ő csinált. 1987-re már a Cosby showban szerepelt, s a rá következő évben megszületett a Don’t worry, be happy című dal, melynek sikere azóta is töretlen. – Az ember minden búja baja elszáll a daltól, óriási ereje van.
Persze Bobby nem állt meg ennél, s 1990-től karnagyként dolgozott a San Franciscoi, a New York-i, a Londoni és a Bécsi Filharmonikusokkal. Idő közben megszületett harmadik gyermeke is, aki dalokat ír maga is.
Mcferrin 2009-ben csinált egy hosszú dokumentumfilmet Daniel Levithin pszichológussal arról, mit tesz az elmével a zene. A kísérlet bebizonyította, hogy hangulatunkra, felfogóképességünkre hatást gyakorol az, milyen zenét hallgatunk éppen. Mivel Bobby egész személyiségéből árad a végtelen pozitív kisugárzás, ugyanúgy, mint dalaiból, ezt alá is tudja támasztani.
Ez is érdekelhet: A harmadik világ első szupersztárja: Bob Marley
McFerrin állítja, kell, hogy legyen valami, amivel táplálni tudjuk lelkünket, ezért ő azért, hogy megtudjon küzdeni a nehézségekkel, minden nap a Bibliából olvas egy-egy fejezetet már évek óta, neki ez segít. Ami nem is árt, hiszen négy évvel ezelőtt Lyme-kórral diagnosztizálták, s bár tavaly már újra koncertezett, azért ereje nem tért vissza teljesen, hamar elfárad még most is.
Ennek ellenére nem aggódik, inkább igyekszik boldog lenni.