A harmadik világ első szupersztárja: Bob Marley

Zenéje bekúszik az ember bőre alá, mondanivalója sokakat érint. A szeretet, a béke és az egyenlőség szószólójának nevét és legalább egy dalát, mindenki ismeri. Élete első top listás zenéje komoly üzenetet közvetített az embereknek – Judge not – azaz Ne ítélkezz, kérte, ami nem is meglepő, hiszen anyja afrikai, apja angol gyökerekkel rendelkezett, így ő félvér lett, akit sokat bántották kettős identitásáért.

Az 1945. február 6-án, Jamaicán született Bob Marley nélkül nem ismerné a világ a reggae zenét, és a rasztafári mozgalmat sem.

Négy éves korában azzal lepte meg a falu embereit, hogy tenyérből tudott olvasni. Öt évesen nagynénjével ment, hogy tengerész kapitány apjával éljen Kingstonban, Jamaica fővárosában. Anyja nehezen, de elengedte, remélve, hogy ott hamarabb találja meg a számítását az életben. Nem gondolta senki, hogy végül a kisfiú Trench Townban, egy gettó negyedben fog kikötni, egyedül.

Ez is érdekelhet: Az ezerarcú férfi David Bowie

Sokan keresték, köztük anyja is, aki átkozta már magát érte, hogy elengedte fia kezét, így utánament, s mikor megtalálta, úgy döntött vele marad. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy előteremtse a betevőjüket, főleg miután az apa nem sokkal később elhunyt.

Bob eközben az utcán csatangolt és focizott, majd összebarátkozott Bunny Wailerrel és a zene is érdekelni kezdte. Főleg azért, mert egy szegénynegyedből nem sok lehetőség volt a kiugrásra, így mikor 14 évesen munkába állt, hamar rájött, hogy abból nem fog tudni jobb életkörülményeket teremteni sem magának, sem az anyjának.

The Wailers 1963-ban

Bunnyval és egy másik fiúval – Peter Tosch-sal – megalapította a The Wailers zenekart, hogy a siker és pénz útjára léphessenek. S bár Bob Marleyt és zenekarát összekötjük a reggae-vel, ebben az időszakban még nem ezt a zenei műfajt művelték. Helyette az akkor népszerű ska, soul és blues zenéket vegyítették, hogy a klubokban és a rádióban is felléphessenek. Népszerűek is lettek, de gazdagnak semmiképpen nem voltak mondhatóak, pedig az alig 21 éves Bob megnősült és örökbe fogadta felesége, Rita előző kapcsolatából származó gyermekét is, s úton volt már az első közös gyermekük is.

A bővülő család miatt aztán úgy döntött elmegy Amerikába szerencsét próbálni.

Egy autójavító műhelyben dolgozott, de ott kihasználták, ráadásul a honvágy is egyre jobban gyötörte. Nyolc hónap után visszaköltözött Jamaicába a családjával, de addigra hőn szeretett hazája nagy változáson esett át. Egy új mozgalom, a rasztafári – amely a békét és az egyenlőséget hirdette – kezdte felütni a fejét Jamaicában, amit hamarosan Bob és családja is a szívébe zárt.

Ekkor alakult újjá a The Wailers is. A ska már túl elcsépeltnek tűnt, így az akkorra már több hangszeren játszó Bob, Bunny és Peter egy lazább, ritmikusabb, mégis pozitív hangzást kísérleteztek ki. Megszületett a reggae, amely egybeolvasztotta a ska ritmikáját a soul dallamosságával. A szövegek is egyre komolyabbak és tartalmasabbak lettek, igaz, ez azért is történt, mert Jamaicában két politikai párt is vívni kezdett, ami egyre nagyobb feszültséget generált az emberekben, így szükséges lett annak feloldása.

Jamaicában hamarosan minden ajtó nyitva állt előttük, s Amerikába is hívták őket más zenészek előzenekarának. Ott aztán mindenki ledöbbent, mikor a The Wailersnek nagyobb sikere lett, mint a fő attrakciónak. 1974-re egy dalukat, az I shot the Sheriff címűt Eric Clapton fel is dolgozta, s ők egy csapásra ismertek lettek az Államokban. Sorra kapták a meghívásokat, de a fiúk egy idő után elfáradtak, szóló karriert akartak, így Peter Tosh és Bunny Wailer elköszönt Bobtól.

Ez is érdekelhet: Akik papír nélkül is összetartoztak Freddie Mercury és Mary Austin

Persze ő nem adta fel, s új tagokkal megalapította a Bob Marley and the Wailers zenekart.

Hitte, hogy zenéjének és szövegének továbbra is el kell jutnia az emberekhez, de 1976. december 3-án megingott. Egy csapat rontott rá, feleségére és menedzserére két nappal egy fellépése előtt. Meg akarták ölni őket, de szerencsére nem jártak sikerrel. Bob a vállába és a mellkasába kapott golyót, de így is fellépett a koncerten. Ezután azonban egy időre elment Angliába, hogy erőt gyűjtsön, de aztán visszatért hazájába, s újult erővel, a szeretet és béke iránti elkötelezettségével elérte, hogy a két rivális politikai hatalom vezetője is kezet fogjon.

Ekkor már beteg volt, de ezt csak a hozzá közel állók tudták. Ugyanis még egy évvel korábban, a nagylábujján melanómát diagnosztizáltak. Az orvos amputálást javasolt, de a rasztafári vallás a csonkítást tiltja, így Bob az eljárást nem engedélyezte. Játszott tovább, a No woman, no cry című dalával végre saját jogán is felkerült az amerikai top listára, de 1980 szeptemberében rosszul lett egy koncertje utána.

A rák elterjedt testében végül agydaganata lett, ami arra késztette, hogy térjen vissza hazájába. Ez az azonban nem sikerült, csak Miamiig jutott. 1981. május 11-én lehunyta szemét, s békésen elaludt az ember, aki azt mondta: „Élj magadért és hiába élsz, élj másokért, s akkor újra fogsz élni.