Már megint nem csavartad eléggé ki a felmosóvizet a fejből! Tocsog az egész lakás a vízben.
Nem hiszem el, hogy nem vagy képes megtanulni normálisan felmosni! Könyörgöm, ezt egy 8 éves is megcsinálja, te meg itt szarakodsz vele!
Nem elég kemény a nokedli. Lusta voltál egy jó tésztát bekeverni? Anyád nem tanította meg, vagy te nem figyeltél eléggé, gondolom.
Sosem figyelsz oda most sem, semmire.
Jézusom, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen, nem tudod becsukni normálisan a kaput?
Igénytelen, lusta dög vagy. Megint nincs normális kaja. Itthon ülsz egész nap, nem volt időd? Persze, magyarázd meg! Mindig van valami bugyuta magyarázatod! Apádat etesd ezzel, nekem meg csinálj valami kaját.
Ez is érdekelhet: ÉBREDJ, KIRÁLYLÁNY!
Minden áldott nap.
Minden nap talált hibát. Mindig elrontottam valamit, ügyetlen voltam, igénytelen, lusta vagy nem figyeltem eléggé.
Pedig én igyekeztem, egyre jobban igyekeztem, de semmi nem volt elég.
Eleinte észre sem vettem, bántalmaz.
Nem, nem testileg. Soha nem ütött meg. Ha megtette volna, elhagyom, de ő lelkileg bántalmazott. Elbizonytalanított, földbe döngölt, összetört.
Senki nem vette észre, mi zajlik a színfalak mögött. Ő volt a társaság oszlopos tagja, kedves, segítőkész ember akire mindig lehetett számítani, aki mindig ott volt a bajban.
Én meg a szerencse lánya voltam, aki megfogta a tutit.
Kezdetben próbáltam megbeszélni a sérelmeimet – hisztis, túlérzékeny picsának nevezett, aki felfújja a dolgokat.
Mindent meg tudott indokolni, meg tudott magyarázni. Végül tényleg én tűntem ostobának. Ezért leszoktam a panaszkodásról és arról, hogy megoldásokat keressek. Helyette többet dolgoztam, hogy ne kelljen otthon lennem, és önpusztító módon szívtam egyik cigarettát a másik után.
Bántalmazó kapcsolat volt. Ma már tudom. Épp az utolsó előtti pillanatban tudtam kilépni belőle.
Egyszer csak jött egy idegen, aki szólt, hogy valami nem oké velem. Ismeretlenül rám nézett, és kegyetlenül felnyitotta a szemem. Olyan volt, mint egy ébresztő pofon, amitől hirtelen magamhoz tértem. Mertem segítséget kérni.
Szerencsém volt, mert akadt egy kéz is, aki megragadott és kirántott.
Uh de ismerős 😣
Annyit tudnék mesélni!!!
Könnyebb lenne, ha nem lennének gyerekeim… 🙄