Nézz magadra! Mivé lettél? Mi lett belőled?
Egy ostoba, ostoba liba vagy. Hát meddig hiszed még el a mesét?
Hát meddig hiszed még el, hogy kellesz neki?
Hogy csak te kellesz, hogy lép végre, hogy téged választ?
Csak gubbasztasz itthon, bámulod üres tekintettel a tévét, közben meg fél szemmel azt lesed, jött-e üzenet.
Ez is érdekelhet: Ne várd vissza! – levél a férfira várakozó nőnek
Nem mozdulsz, hátha éppen jönne… Nem jársz el a barátaiddal, nem látogatod a családodat, csak a telefont lesed, azt az egy mondatot várod, amikor ír: van egy órája, felugrik.
Annak az egy óra mennynek rengetegszer huszonnégy óra pokol az ára. S közben megfakultál, elfogytál, megsemmisültél. Elrohannak melletted az évek, mert csak vársz! Várod azt az egy órát.
Várod azt az embert, aki semmire nem becsül. Csak használ.
Figyelj rám, te bolond! Csak egy hang vagyok valahonnan a háttérből, de én is te vagyok…
Tudod, hogy csak használ téged!
Te is tudod, ugye?
Nézd csak meg magad jól… Töröld le a párát a tükörről és lásd, ez lettél te – ez vagyunk mi. Üres, szürke árnyalak, aki reszketve várja a telefon rezdülését.
És csörög a telefon.
Kata, elvinne szórakozni. Vigyen!
Menj! Fürödj meg. Mosd le a könnyeket, rázd meg magad és lépj ki a rabságból!
Jó kislány! Öltözz! Csak menj és hagyd, hogy újra lüktetni kezdjen benned az élet.
Indulj…
És ne nézd meg azt az üzenetet, ami épp most érkezett.
EZ IS ÉRDEKELHET: