Mindig imádtam a karácsonyt. Kisgyerekként is nagyon vártam, amikor pedig nagyobb lettem, örültem, hogy már én is segíthetek otthon, a készülődésben. Aztán tiniként meghallottam anyutól azt, ami kész kitüntetés volt a számomra: „Díszítsd nyugodtan az öcséddel a fát.”
Onnantól minden évben enyém volt a feladat, ez a kiemelt teendő.
A Valentin-nap sokaknak az év egyik legrosszabb napja, mivel egyedül töltik, szingliként, pár nélkül. De ki mondta, hogy a Valentin-nap csak párban jó?
Mindenki őriz valakit a szivében. Valakit, akit megsiratott, elengedett és mégsem, mert a másik lelkének egy mozaikdarabkája a lelkébe épült…
Egyetlen szívdobbanásnyi idő elég, hogy az ellenségek kezet nyújtsanak egymásnak.
Nem csak Valentin-napon kell romantikával körülvenni kedvesünket. Az év minden szakában jól esik mindenkinek egy-egy apró gesztus, ami szeretetet sugároz.
Ha valaki egy bizonyos ideig egyedülálló, aggódni kezd. Kérdések gyötrik, az idő múlásával egyre hangosabban és nyomasztóbban. Mikor találok párt? Meddig leszek még egyedül? Örökké szingli maradok?
Egyelten pillanat elég, hogy egész élet megváltozzon. „Csak” azzal, hogy jön valaki, aki helyet követel a szívedben…
Ne feledd – bármilyen nehéz és rendhagyó ez az év, a család és a szeretet fontos. Minden körülmények között.
Tamás szemében vad szenvedély lobogott, de a hangjában düh és elkeseredés vegyült. Júlia szavai halálra gyötörték. Pedig azt hitte, hogy ez lesz az a nap. A gyűrű ott lapult a kabátja zsebében.
Nem az évek száma számít. Hanem, hogy ki mennyire kísérte végig utadat. Milyen mélyen lát bele lelki világodba. Az eltéphetetlen kötelékek között azok a legerősebbek, amelyekben akár szavak nélkül is megérteted magad.