Barna hajú, feltűnő szépség lépett az irodába. Allan Pinkerton azonnal sajnálta, hogy már betöltötték a meghirdetett titkárnői állást, de Kate Warne gyorsan tisztázta, ő a másik állásra jelentkezett.
” Mi nem alkalmazunk nőket detektívnek. ” – sajnálkozott a nyomozóiroda vezetője. Aztán kíváncsiságával nem bírva megkérdezte: ” Mit tudna ön tenni, mint nyomozó?”
Kate hamar elmondta, mekkora hiba, hogy a nőknek ebben a szakmában eddig nem volt lap osztva. Hiszen a nők olyan helyekre is bejutnak ahová férfiak nem, ráadásul ösztöneikre is erősebben hagyatkoznak. Szó szót követett és végül Pinkerton alkalmazta. S jól tette, mert Kate nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Pinkerton nyomozóiroda híres lett.
Warne – dacára fiatal korának – hamar bebizonyította rátermettségét. Mivel 23 éves kora ellenére már özvegy volt, biztosítania kellett betevőjét. Mindent meg is tett, hogy munkáját siker koronázza. Akkoriban történt egy 50.000 dolláros sikkasztás az Adams Express Cégnél, ami után nyomozni kezdett.
Nőként a fő gyanúsított Mr. Maroney feleségével könnyedén összebarátkozott. Az asszony el is árulta neki, hogy férjének valóban van köze a sikkasztáshoz. A férfi 10 év börtönbüntetést kapott. Végül az 50.000 dollárból 39000 dollárt Warne vissza is tudott szerezni.
Ezek után Pinkertonnak minden kétsége eloszlott Kate képességeit illetően, így mikor Lincoln védelmére kérték fel, magától értetődő volt, hogy a vállalkozáshoz Kate-re is szüksége lesz. Az elnököt ekkor sok elszakadáspárti kritizálta, és a déli államok nyíltan szembeszálltak a rabszolgaságot eltörölni vágyókkal. Warne megfigyelte a déli asszonyokat, akcentusukat is felvette, végül azok olyannyira befogadták, hogy pontosan megtudta, hogyan akarják Lincolnt eltenni láb alól.
Az elnök az Illinois állambeli Springfieldben található otthonából akart eljutni Washingtonba. A Philadelphia – Wilmington- Baltimore vasútvonalon utazott. Út közben a nagyobb városokban beszédeket is beiktatott. A vonatút Baltimore-ban azonban megszakadt, ott kellett átszállnia egy másik vonatra. A bérgyilkosok terve az volt, hogy ott verekedést provokálnak, hogy így Lincoln közelében férkőzzenek.
Kate azonban mindezt megtudva az elnököt elmaszkíroztatta, hogy senki ne ismerhesse fel. Ő pedig a húgának adta ki magát, és a másik vonatra felkerülve egész éjjel őrködött Lincoln felett. (Ekkor találta ki a nyomozóiroda jelmondatának a „Mi sohasem alszunk” szlogent). Az elnök biztonságban Washingtonba ért, a Pinkerton iroda országszerte ismert lett. (Jesse James elfogása is hozzájuk köthető például, de ahhoz Kate-nek nem volt köze.)
Főnöke a nyomozónő sikerét látva egy egész női nyomozó részleget hozott létre, amelynek Kate lett a vezetője. Több ügyet is sikeresen megoldott, a polgárháborúban is részt vett. Kate nem ment újra férjhez, de állítólag gyengéd szálak fűzték főnökéhez. S bár 15 éves pályafutása alatt sokszor került veszélybe, végül egy tüdőgyulladás vitte el 38 éves korában.