Az örök kérdés, ami időről-időre felbukkan minden nő életében. Ami arra késztet, hogy fejünket forgatva nézegessük magunk a tükörben, ami azt akarja, hogy frizurát, sminket készítsünk magunknak, ami olykor betegségbe űz, máskor műtétekre sarkall.
A kérdés, amire sok ezer nő választ vár.
Vajon lehet-e szeretni azt, aki nem csinos? Vajon van-e esélye, van-e értéke a mai látszatvilágban a sok szépség mellett egy átlagosnak, egy nem elég szépnek?
Mondhatnánk, hogy persze, a belső szépség, ami igazán számít. A mosoly, az intelligencia, a nyitottság, az érző szív. Mondhatnánk, de mind olyan bullshitnek tűnik.
Mert honnan is tudhatnánk mi, hogy mit gondol egy férfi.
Olykor feltételezünk, olykor meghallgatunk egy-egy véleményt, de igazán csak ők tudják a titkot. Csak ők adhatják meg a kérdésre a választ, mit lát meg egy nőben egy férfi, mi tetszik meg neki.
A Reddit közösségi oldalon született egy válasz néhány éve, amit érdemes elolvasni:
…. Bárcsak beengedhetnélek egy férfi fejébe, amikor beleszeret egy nőbe. Bár nektek, nőknek ez talán idegen és furcsa folyamat lenne, amit nem értenétek, talán nem is hinnétek, mert nem élitek át. Pedig pont olyan valós, mint a halál vagy az adók.
Szóval egy férfi találkozik egy nővel, de fel sem figyel rá. Talán egy munkatársa, osztálytársa vagy a haverja barátja. Ránéz, bekategorizálja: „Nő, ismerős, érzelmileg semleges” kategóriába sorolja. Aztán ahogy múlik az idő, jobban megismerik egymást, és valami lenyűgöző történik a férfi fejében. Elkezd észrevenni dolgokat a nő megjelenésével kapcsolatban – kellemes dolgokat. Apróságokkal kezdődik – egy nap rájön, hogy szereti nézni az orra ívét, vagy azt, ahol a fülcimpája találkozik az arcával. Bármi megtetszhet.
Tényleg, nem is lehet megfogalmazni… csak attól, hogy a férfi ránéz a nőnek erre a részére, jól érzi magát. Ezért egyre többször felejti ott a szemét. Aztán már más dolgokat is észrevesz. Észreveszi a nő arckifejezését – talán egy őszinte nevetést, vagy azt, ahogy aggodalmasan összeráncolja a homlokát –, és a férfi szíve egy kicsit megremeg.
Egyre jobban megismerik egymást, majd egy nap, búcsúzóul megölelik egymást… és a férfi nem tudja megállni, hogy ne gondoljon rá. Újra és újra lejátssza a fejében a nő melleinek finom érintését az ingen keresztül, a karjai ölelését. Az illatát…
És a férfi ráeszmél, hogy valahányszor ránéz erre a nőre, jól érzi magát. Kedveli a vonalait, a domborulatait, a hangját és az illatát…
Olyan, mintha egy fekete-fehér fotóból fokozatosan térhatású, színes 3D-s film születne – egy tökéletes film, amitől jól érzi magát. Folyamatosan azon töpreng, mit tehetne azért, hogy a nő közelében lehessen, mit tehetne azért, hogy boldoggá tegye. Mert számára akkor már az a nő tökéletes és gyönyörű.
A szerelmes férfi nem objektíven lát egy nőt. Létezik egy szűrő, mondjuk úgy ,,érzékelési illúzió”. Nem azt látja, amit a nő lát, amikor a tükörbe néz.
Lát valakit, aki gyönyörű, tökéletes és a legjobb dolog az életében.
Nézz csak meg egy boldog, idős házaspárt, akik évtizedek óta házasok. Figyeld meg a férfi szemét, ahogy a feleségére néz. Persze lehet, hogy ő is értékeli a csinos fiatal női feneket jóganadrágban, de csak meg kell nézni a szemét, amikor a házastársára pillant. Ha kellően odafigyelsz, szinte látszik, ahogy a szűrő ilyenkor rákattan. Abban a pillanatban nem az idős nőt látja, mint más, hanem valami csodálatosat.
Hidd csak el, így van ez.
Szóval, van-e esélye egy nőnek, aki nem elég szép? Reméljük, igen. Hiszen minden fekete-fehér képből lehet színes, 3D-s mozi, csak értő szem kell hozzá.
nyitókép: Image by prostooleh on Freepik
A Redditen megjelent szöveg eredetiben: