Nem volt szerelem első látásra. Idő kellett ahhoz, hogy vonzódjam hozzád. Mert bár a csomagolás tetszetős volt, nem tudtam milyen jellemet takar. Így mikor közelebb jöttél hozzám, én egyet hátra léptem.
Túl sok sebem volt már. Túl sokszor képzeltem megnyerő arcok mögé szép lelkeket. Így csak lassan, fokról-fokra mentem közelebb hozzád, hogy jól szemügyre vehesselek.
Aztán amint feltérképeztem a lelkedet, már tudtam: a sors egymásnak szánt minket.
Melletted újra kivirágoztam, még jobban megéltem nőiességem. Te az első pillanattól kezdve ragaszkodtál hozzám, éreztem, hogy nem éred be félmegoldásokkal, egy ígérettel. Én féltem teljes szívvel szeretni. De megértetted, hogy nem azért csinálom, mert játszani akarok veled, hanem mert a lelkem kapuját csak lassan merem előtted szélesre tárni.
Tudomásul vetted, ha azt mondtam: ezt egyedül akarom megoldani. Hátországom, támaszom, barátom, szeretőm, társam lettél. Túl jó voltál hozzám, jobbat érdemeltél volna nálam. De neked én kellettem. Sérült lélekkel, és már egyszer-kétszer összetört szívvel.
Úgy, ahogy voltam.
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, jobb lenne, ha valahogy el tudnálak üldözni magam mellől, de te a szívembe írtad magad. Lassan elfogadtam, hogy bármennyire is tiltakozom és próbálok ellenállni, mégis beléd bolondultam. Egyre közelebb engedtelek, s megadtam magam a nagy betűs Szerelemnek.
Mert az a rengeteg szeretet, szerelem, erő és szépség rádöbbentet: szeretni és szeretve lenni bár kockázatos, de a legjobb dolgok egyike, ami történhet az életben.
EZ IS ÉRDKELHET:
Aztán meg láttam az arcod….😂😂😂🤮