Fél évig ismerősök sem voltunk a közösségi hálón a férfival, aki 11 egyedül töltött év után toppant be az életembe… Én nem akartam. Úgy döntöttem, nekem ő kell, nem a profilja.
Fura dolog ez a facebook.
Vannak házaspárok, akiknek közös a profilja. Mi nem lettünk még ismerősök sem, de pont a megismerkedésünk fél éves évfordulóján a facebook feldobta lehetséges ismerősként. Lefotóztam, elküldtem neki: ismerjük egymást? – kérdeztem.
Ez számomra még most is talány. Vajon ismerem-e? Ismerem-e minden rezdülését?
Ismerem arcait. A fáradtat, a vággyal telit. De igazán ismerem-e? Nem. Nem is tudom, valaha ismerni fogom-e teljesen, de a közösségi médiában nem is ez számít.
A való életben azonban igen. Mert mindenkinek ezer arca van, a legszebbtől a legcsúnyábbig. A szerethetőtől a csalfáig. Mert gyakran az, ami a neten van, az csak egy álarc.
Lecserélhetőek a szereplők, lecserélhetőek az érzelmek, de amikor ott állok vele szemben, akkor csak én vagyok és ő. Mi vagyunk.
Csak az számít, hogy érzem-e minden rezdülését, ahogy ő érzi az enyémet, amikor rám néz, és tudja, hogy valami jár az agyamban. Valami, ami lehet, hogy botorság, de lehet egy igazán nagy vihar.
Vajon az életben mindenki annyira jó pókerjátékos, mint a facebookon, ahová egy szétfilterezett „valóságot” rak ki?
Oké, nekem is van egy virtuális életem, ami hol hepi, hol depi. De mindig őszinte. És a való eléletben is mindig őszinte vagyok. Kapcsolatok terén mindenképp. Nincsenek kanyarok, titkolnivalók, nem kell pókerarc, nem kellenek filterek a való életben sem.
És nem kell közös facebook sem.. ő kell…
Csobai Erika
nyitókép: Image by Racool_studio on Freepik
Az exem háremet tart fenn. Ismerkedéskor leírja a csajoknak, h sorozatban többször csalt, de ez sem red flag nekik, annyira kell egy potens pasas. Nem jelöli őket facen, rám hivatkozva, valójában azért, h ne tudják, h más nő is van a képben. Se közös kép, sőt egyáltalán semmilyen kép róluk. Lebukás veszély lenne a nőismerős egy másik nő előtt. Messengeren ismerős nem látja, mikor vagy fenn, ki mással chatelhetsz. Ja, és a „terülj, terülj , asztalkáról”, a társkeresőről se mond le. Miért is tenné, mikor 10 éve, még párkapcsolatban bukva azt moindta, h míg az igazit keresi, az esélyesekkel is jól elszórakozik… Csak lestem, h a nőt ennyire becsüli, h őt szórakoztassa? Ennyire tárgyiasítja? H míg egyetemre jártam, ő castingolt a soros barátnő? szerető? posztra. Szóval azóta se ismerősei a fél-egy évig őt kielégítő nők. Mert ugye addig tart a tartós kapcsolat, amíg nem jön jobb impulzus, nem lesz megunt a régi. Örülök, hogy már nem engem ver át.