Azt akarom, hogy szeressen. Úgy, ahogy nekem jó. Ahogy én szeretek. De ha nem így szeret, akkor vajon egyáltalán nem is szeret?
Címke: csobai erika
Olyan jó, hogy összetalálkozunk a konyhában vagy a kertben, kapok egy csókot, hogy érzem, tudom, hogy itt sertepertél a ház körül, hogy van kihez hozzábújni, és ami ezer éve nem volt, úgy hazaérni munkából, hogy vár valaki.
És tudom, érzem a szívem mélyén, ha ez a szerelem is égéssel ér véget, akkor soha többé nem fogok tudni bízni, akkor bezárom magam, akkora falat húzok magam köré, hogy ember legyen a talpán, aki azt áttöri.
Fél évig ismerősök sem voltunk a közösségi hálón a férfival, aki 11 egyedül töltött év után toppant be az életembe… Én nem akartam. Úgy döntöttem, nekem ő kell, nem a profilja.
Hogyan tudja belőlem egy férfi előhozni mindezt? A szerelmet és az idegroncsot egyszerre.
Kételkedem. Hogy benne vagy önmagamban? Azt hiszem a szerethetőségemben…..
Hosszú napjaim vannak. Korán indulok, késő érek haza. Pont jó így, eltereli a gondolataimat. De éjjel álmodom.