Álmaimban még mindig várlak

Hosszú napjaim vannak. Korán indulok, késő érek haza. Pont jó így, eltereli a gondolataimat. Legalább nem gondolok rá állandóan, csak néha, futólag átsuhan a hiánya.

Nem is tudom, mikor fészkelte be magát az életem minden apró mozzanatába. Egy netes társkeresőn botlottunk egymásba. Nem ment zökkenőmentesen. Írt, írtam, majd eltűnt. Aztán megint felbukkant. Talán ez már egy jel lehetett volna, de akkor ott ez fel sem tűnt.

Vicces volt, könnyed, sziporkázott. Az összes jelzőrendszerem felmondta a szolgálatot. Elmúlt az óvatosság, kibújtam a csigaházamból.

Beszéltünk mindenről. Nem csak a szex volt a téma. Beszéltünk munkáról, utazásokról, családról, mindennapokról. Egyre többet, egyre hosszabban.

Egy este, egy végtelenül rossz nap után álltam a teraszon és a csillagokat bámultam. Vártam, hogy a sok rossz leolvadjon rólam. Közben írtunk. Éjfél lehetett. Egyszercsak megcsörrent a telefon, és ahogy megszólalt, elvesztem.

A tücskök egyre hangosabban ciripeltek, a szívem egyre hangosabban zakatolt. Olyan volt, mintha ott állna és átölelne. Olyan volt, mintha feküdtünk volna a fűben és közben a tarkómat bizsergetné.

Egyre jobban kötődtem hozzá.

Vártam, hogy írjon, hogy hívjon. Minden alkalommal, amikor pittyent a telefon, megdobbant a szívem. Eljutottunk odáig, hogy találkozzunk. Tudtam, hogy sok dolga van egy hétvégi rendezvényen. Mondtam neki, majd jön, ha lezárják az eseményt, de ő ígérte, biztosan eljön.

Egész nap takarítottam, csillogott villogott a lakás, hajat mostam, próbáltam nőt varázsolni magamból. Főztem, legalább hatszor átöltöztem. És vártam. Vártam, és vártam, pedig valahol mélyen legbelül tudtam, hogy nem fog jönni.

Igazából haragudtam is, meg nem is. Azért haragudtam, mert úgy éreztem, egy üzenetet megérdemeltem volna. Ennek hangot is adtam, bocsánatot kért, majd ment minden a megszokott rendben. Reggeltől estig hol üzenetek sokasága, hol órákig tartó beszélgetések.

Épp boltban voltam munka után, amikor hívott, hogy fussunk össze. Találkoztunk a városban. Kínos volt. Nem miatta, miattam. Elképzeltem, hogy fog hozzám érni, hogy cirógatnak az ujjai. A több hét beszélgetés alatt megszólaltak az esküvői harangok, a nászinduló a fejemben. Elképzeltem, hogy becuccol a kutyáival, élünk egy macskával és három kutyával és minden boldogságos.

Elképzeltem egy őrült, bolond, boldog életet, amiben már nem csak én vagyok, hanem mi. És amikor találkoztunk mindez rámzuhant.

Ott állt, mosolygott, dumált, én meg nem voltam laza. Kínosan csendbe burkolóztam, mert semmi más nem járt a fejemben, csak az, hogy egyáltalán mit akar tőlem az a férfi, aki klasszisokkal jobb nőkkel is cseveghetne, randizhatna. Az összes harang a lelkembe zuhant porrá törve.

Pár nap múlva elköszöntem tőle. Akkor azt hittem örökre. Pár napig nem reagált. Aztán írt. Potyogtak a könnyeim és kértem, hogy kezdjük előröl. Bemutatkoztam, mint a filmeken, hogy Erika vagyok, önértékelési gondjaim vannak és keresek egy őrültet, aki ezt elfogadja. És ment minden tovább. Jöttek mentek az üzenetek. Ha a harangok nem is kezdtek megint zúgni, de ismét bekúszott a napjaimba.

Aztán megbeszéltünk egy újabb randi időpontot. Aznap nem írt. Estére már tudtam, hogy megint nem jön. Nem takarítottam, nem öltöztem át hatszor, csak megvacsoráztam és elaludtam.

Másnap csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora hülye vagyok. Hogy az összes megérzésem cserbenhagyott, hogy beforgattam magam valamibe. Délután kifakadtam neki üzenetben, hogy nem volt tisztességes. Olvasatlan maradt az üzenet. Megint eltűnt.

Hosszú napjaim vannak. Korán indulok, késő érek haza. Pont jó így, eltereli a gondolataimat. De éjjel álmodom. Álmodom arról, hogy leül az ágyam szélére, megsimogat és csak annyit mond: megjöttem… aztán felébredek…

Csobai Erika

Erotic woman photo created by ArthurHidden – www.freepik.com

A szerzőről:
Különc is. Királylány is. Szabadszájú, őszinte, negyvenes csaj, aki egyedül is tökéletesen megáll a lábán, de azért próbálkozik. Tulajdonképpen mindennel. Társat keres, kertet csinosít, kutyát, macskát, gyereket nevel, és közben mindenről véleményt formál a közösségi médiában. Nem tartja magát influenszernek, kicsit mégis az, akit több ezer nő követ és szeret.

Közösségi média oldalát megtalálod itt, írásait pedig mostantól nálunk is olvashatod.

Még nincs hozzászólás

Írj hozzászólást

Az email címed nem jelenik meg.