Mióta ismerlek, szívembe zárva élsz. Egyszerűen azért, mert te mindazt megtestesitetted akire és amire mindig vágytam.
Címke: szerelemvágy
Vajon van-e esélye, van-e értéke a mai látszatvilágban a sok szépség mellett egy átlagosnak, egy nem elég szépnek?
Pilláid alól, könnyes szemekkel vágyakozva nézel rám. Tudom, hogy szerelmet bizonyító ölelésemre vársz. Én most mégsem tudom lebontani azt a falat, amit magam elé húztam, hogy megvédjelek. Nem lenne őszinte az ölelésem, az engem mardosó harag és a keserűség csak megmérgezné lelked.
Olcsó ponyvaregénybe írták szerelmünk történetét. Önjelölt Júliák falták lapjaink, remélve, hogy Rómeó nemcsak az álmaikban létezik. Mi a gyűrött lapok redőiben bújtunk meg. A sorok között lapult kapcsolatunk valódi természete. Sokkal több szenvedélyt szítva, mint amit egy szerelem elbír.
Hidd el, megérdemled a szerelmet. Hogy ne csak a tested szeressék, hanem a lelked is.
Lelkembe ágyaztad magad, majd mély álomba szenderültél. Már csak ritkán kelsz fel azért, hogy álmaimmal játszadozhass. Akkor azonban a szívemmel, a bennem szunnyadó kósza reménnyel űzöl tréfát. Mert azt súgod fülembe, hogy még mindig nem felejtettél el.
Úgy érzed értéktelen vagy társ nélkül, valami baj van veled, ha nem jön el a nagy szerelem az életedbe? Nos, akkor ideje górcső alá venni, mit is csinálsz éppen!
Egy útkereszteződésnél találkoztunk. Mosolyogva lépdeltél felém, de mikor mellém értél egy sötét felhő eltakarta az arcod….
Legyél az, aki eldúdolja nekem szívem dalát, mikor én elfelejtem azt. Megfogja kezem, mikor látja, hogy inog alattam a talaj.