A párkeresés nem könnyű – főleg, ha az ember már nem húsz éves és mégis, kifejezetten szeretné, hogy legyen mellette valaki. Sokan érzik úgy, hogy nem jó egyedül, hiányzik az a bizonyos másik fél.
Nőknél ez még inkább jellemző lehet – ők nemükből adódóan is jobban vágynak a kötődésre, a kapcsolódásra.
Persze, mindannyian jó kapcsolatot szeretnénk. Huszon, harminc évesen – és afelett is.
Amíg fiatalok vagyunk és pont nincs az életünkben párkapcsolat, el lehet hessegetni a rossz érzést, hogy ugyan, van még idő, semmiről nem maradtunk le. És ez így is van. Aztán, ha összejön, élhetünk boldogan, amíg…
Amíg meg nem halunk, mint a mesében. Vagy, amíg meg nem romlik a kapcsolat és külön nem válunk. Vagy, amíg bármi más ok miatt egyedül nem maradunk.
Ha pedig ekkor már nem az úgymond fiatal éveinkben vagyunk, és kihevertük a csalódást vagy valamennyire túl vagyunk a történteken, felmerülhet bennünk a vágy:
jó lenne, ha újra lenne mellettem valaki.
Akinek jó egyedül
Természetesen nem kötelező, hogy új társat keressünk. Van, akinek kifejezetten jó egy, a számára félre sikerült párkapcsolat után újra csak a maga ura lenni. Ez nem jelenti azt, hogy onnantól fogva szóba sem áll senkivel – de sokaknak eszük ágában sincs feladni a visszakapott függetlenséget.
Van, aki egyáltalán nem akar ismerkedni, akár a munka, akár az addigra már felnőtt gyerekei, unokái töltik ki az életét – és ezzel teljesen elégedett. Egy váratlan találkozás persze itt sem kizárt – de sokan egyáltalán nem keresik az új kapcsolatot.
Aki a sorsra bízza
Vannak, akik egy idő után rájönnek, hogy abban sincs semmi rossz, ha egyedül élnek. Persze, ez sokszor komoly változásokat és az élet átalakítását is hozza. Ha az egykori partner sok mindenhez értett a lakásban, a ház körül, arra most szakembert kell keresni, a fizikailag nehezebb teendőket valahogy most is el kell végezni. És a korábban megosztott feladatok most egy emberre hárulnak – benne akár sok „nem szeretem” dologgal is. Ezekbe azonban bele lehet rázódni, át lehet értékelni a korábban fontosnak tartott vagy megszokott folyamatokat – és kiderülhet, hogy valahogy azért minden megoldható.
Aki így is megtalálja a helyét az életben, az valószínűleg mindezen új kihívások ellenére is gondolhatja úgy – például mert egy rossz kapcsolaton van túl – hogy jobb így. Ez peresze nem azt jelenti, hogy nem jár nyitott szemmel, de sokkal inkább rábízza az életre, hogy új partnerrel találkozzon, minthogy ő maga erre külön energiát fordítson.
Aki társ nélkül félembernek érzi magát
Vannak, akiknek kész rémálom belegondolni abba, hogy egyedül éljenek. Közülük sokan inkább benne maradnak a már ellaposodott házasságban, kapcsolatban – és persze panaszkodnak, no meg vágyakoznak valami szép után – de nem lépnek. „Egyedül képtelen vagyok élni, az nem nekem való.”„Ennyi idősen kinek kellenék?” Esélytelen lenne párt találnom.” Ez az indok – ami akár csak kifogás is lehet, de önmaguk meggyőzésére teljesen alkalmas. Ezek a kapcsolatok azonban azon kívül, hogy van még valaki a lakásban, nem sok jóval kecsegtetnek. Viszont riasztó arra gondolni, hogyha vége, utána ötven évesen vagy afelett újra párt keressenek.
Az ilyen típusú emberek, ha mégis egyedül maradnak, addig keresnek, míg minél előbb újra valakinek az oldalán találják magukat. Akár ugyanolyan „semmilyen” kapcsolatban, mint előtte.
Pedig, ha kicsit átlátnák a helyzetüket, sokkal jobb is lehetne.
Mert nem lehetetlen küldetés
Bármi is az ok, amiért valaki egyedül marad, ha úgy érzi, hiányzik a másik, a társ, egy partner, vagy valaki, akivel megoszthatja a gondolatait, akivel eljárhat programokra, aki az ő korosztálya, ne higgye, hogy esélytelen ezt az illetőt megtalálni.
Persze, vigyázni mindig kell, mert csalókkal, szélhámosokkal az ismerkedés álcája mögött is találkozhatunk. Nem árt bízni a megérzéseinkben, fontos, hogy ha van, észben tartsuk az esetleges korábbi negatív tapasztalatainkat. Illetve – persze nem úgy, mint Sherlock Holmes – azért a lehetséges csatornákon nem árt utánanézni az új barátnak.
Ötven, sőt, hetven feletti nők mesélték, hogyan találtak csak barátot, de akár új párt is:
Társkereső
Igen, elsőre talán kínosan hangzik – de valószínűleg azért, mert belénk ivódott, hogy itt biztos azok keresnek, akik egyébként senkinek sem kellenek.
Ez nem igaz. Ahogy a fiatalok társkereső applikációi sem erről szólnak – és nem is csak az egy éjszakás társkeresésről – úgy ez a szolgáltatás sem szégyellnivaló.
Sok iroda létezik, az interneten is megtalálható a legtöbbjük. A honlapjukról tájékozódhatunk és természetesen telefonon is segítenek. Érdemes megnézni, mióta működnek, összehasonlítani az árakat más, hasonló szolgáltatókkal. És nem utolsósorban véleményeket sem árt keresni róluk – az internet ebben is segít.
Nagyon sok on-line társkereső is van a valódi irodával rendelkezők mellett. Ezek kényelmesek és olcsóbb a „tagság” – van, ahol ingyenes. Azonban ennek, a lehetséges siker mellett, sok veszélye is van. Már maga a társkereső is lehet, hogy valamilyen hamis cég, a neki fizetendő díj pedig szintén lehet, hogy kidobott pénz. Ha ez mégsem így van, akkor is, egy profil mögül bárki mondhat, írhat bármit, mindig lehet valami ok arra, hogy miért ne találkozzunk pont most, de majd legközelebb…
Az on-line térben elkezdődhet a beszélgetés, kialakulhat érzelem is – akár úgy, hogy valójában fogalmunk sincs, tényleg ki és milyen ember az a másik. Személyes találkozó nélkül nagy az esély arra, hogy minimum komolytalan az egész.
Éppen ezért kellő távolságtartással és igen, némi bizalmatlansággal álljunk hozzá az on-line társkeresőkhöz. Önmagunkról pedig minél kevesebbet osszunk meg ismeretlenekkel.
Utazás, programok
Aki nem annyira visszahúzódó, szívesen vesz részt szervezett utakon, kirándulásokon. Kitűnő társasági program – és az az igazság, hogy ez a típusú ismerkedés nem csak az „idősebbek” körében népszerű. Sok harmincas, negyvenes egyedülálló választja – és sokszor, ha párt nem is, de például új barátot, barátnőt talál ezeken az alkalmakon.
A nagyvárosban elmehetünk tánctanfolyamra, vagy bármilyen, minket érdeklő, vezetett szabadidős foglalkozásra. Sokan szeretik a festőköröket – de rengeteg más lehetőség is van – csak meg kell keresni azt, ami érdekel. Kisebb településeken a művelődési házak programajánlójában találhatunk hasonlót, emellett könyvklubot, felolvasó estet, főzőkört, vagy akár képzőművészeti élményfoglalkozásokat is.
Barátok
Aki összejár a barátaival esetleg velük utazik, jár színházba, az ilyen alkalmakkor is találkozhat új ismeretséggel. Vagy, a barátok is szervezhetnek lehetséges jelölteket – de ezt nem mindenki szereti és akár kellemetlen is lehet.
Tanulás, képzés
Igen, 50 felett is képezhetjük magunkat. Főleg, hogy nagyon sok olyan tanfolyam vagy workshop létezik, ami nem iskolai végzettséghez kötött – ahol az érdeklődés, az adott terület iránti vonzalom a „beugró”. Nyilván, ezeknek ára is van – de ha beiratkozunk, akár két legyet is üthetünk egy csapásra. Azt tanuljuk, azzal foglalkozunk, ami érdekel, akár még egy új szakmát, végzettséget is szerezhetünk – és ki tudja, talán olyasvalaki is ott lesz, akire nem „csak” csoporttársként tekintünk majd.
Mindent egybe véve, ha feldolgoztuk azt, amiért egyedül maradtunk – legyen ennek oka bárki vagy bármi – és úgy érezzük, jó lenne, ha valaki lenne mellettünk, ne féljünk megtenni az első lépést. Persze, ez nem egyszerű, hiszen ott lehet a kételkedés, hogy már nem vagyunk fiatalok. Sokaknak rossz tapasztalataik vannak, vagy a csalódás, a korábbi kudarc miatt esik nehezükre újra bizalommal tekinteni a világra vagy másokra.
Ha viszont ezeknél is erősebb lesz a vágy, hogy nem csak magunkkal akarunk beszélgetni, hogy néha jó lenne nem csak a gyerekeknek vagy az unokáknak vacsorát készíteni, hogy a lakás, a kert rendben tartásán – és a napi munkán – kívül valami mást is csinálnánk, akkor itt az ideje, hogy kimozduljunk. A komfortzónánkból és az eddigi, esetlegesen hátráltató, egy helyben tartó gondolatainkból egyaránt.
Az élet nem áll meg akkor sem, ha már kicsit idősebbek vagyunk – ugyanúgy ott a lehetőség a boldog, vidám napokra, évekre, mint korábban. Csak most már sokkal több tapasztalattal, tudással és ha jól csináljuk, önbizalommal vághatunk bele.
Fotók: pexels.com
EZ IS ÉRDEKELHET: