Normális esetben egy szakítás mindkét felet megviseli, mégis sokszor elhangzik a mondat: „De azért maradjunk barátok…”. Ezt valaki csak udvariasságból, konfliktuskerülésből mondja, de valaki teljesen komolyan gondolja és hisz is benne, hogy ez sikerülhet, és működőképes lesz a dolog. A legtöbbször ezekben az esetekben is győz az önérzet vagy a realitás és egy idő után teljesen elhalványodik az összes kötelék.
Persze vannak kivételek is, amikor a közös megegyezésből fakadó különválás végül egy egészséges, jó kapcsolatot hoz maga után. Utóbbinak ugyanakkor feltételei is vannak, hiszen nem mindegy, hogy ki, hol tartott érzelmileg a szakításkor, milyen a közös múlt, vagy éppen mi volt az ok, amiért ez lett a végleges döntés.
Nézzünk 3-3 érvet mellette és ellene: lássuk mikor érdemes és mikor nem kifizetődő hosszú távon az Ex-el való baráti viszony.
Amikor ez jó ötlet és megéri kitartani:
1. A hasonló, esetleg ugyanolyan szakmai érdeklődési kör vagy munka jó ok lehet, hogy legalább ezen a téren ápoljátok a kapcsolatot. Főleg, ha az Ex jó szakember a saját területén, és jól jön néha tanácsot kérni tőle, ha éppen elakadtál vagy csak megosztanál vele 1-1 problémát. Meg egyébként is jólesik néha „szakmázni” egy régóta ismert ismerőssel még akkor is, ha régebben több volt köztetek.
2. Ha vannak közös barátok, haverok, akkor nem igazán fair olyan helyzetbe hozni őket vagy akár saját magatokat is azzal, hogy válasszanak közületek, kivel akarnak jóban lenni. Az elején nyilván nehezebb lesz, főleg, ha nem közös elhatározás, hanem csak az egyikőtök döntése volt az elválás. De talán te is egyetértesz abban, hogy jól működő, régebb óta tartó baráti kapcsolatokat nem érdemes felrúgni egy rosszul elsült párkapcsolat miatt.
3. Ha meg tudtok tartani egy lelki és érzelmi távolságot, ha értitek és betartjátok a másik határait és adott esetben, a kommunikációban is verhetetlenek vagytok, akkor csak gratulálni tudok, mert ezek az érzelmi érettség magas fokú mutatói. Ha ez a kapcsolat ilyen formában is természetesen simul bele az életetekbe, akkor teljesen felesleges megszakítani a kapcsolatot csak azért, mert egy volt barátról vagy volt barátnőről van szó.
És mikor nem kell erőltetni:
1. Jó esetben mindkettőtöknek lesz másik kedvese, aki nem biztos, hogy díjazni fogja ezt a barátságot. Természetesen vannak eltúlzott hisztik és kiakadások, amikor csakis kizárólag a státusz miatt van ez az elutasítás. Ezt adott esetben fel lehet oldani egy bemutatással és több együtt töltött idővel. Viszont ez sem garancia a megbékélésre, ráadásul, ha a mostani párod tényleg megpróbál az Ex-eddel jóban lenni, de többedszerre sem sikerül, akkor jobb elengedni.
2. Ha az Ex csak „infrastruktúrának” használ, folyamatosan lejmol vagy esetleg odáig is elmegy, hogy érzelmileg, netalán testileg is kihasználjon, akkor ez éppen az a pillanat, amikor nyugodtan odacsaphatsz az asztalra. Ha ez a helyzet áll fenn, akkor jó okod volt a szakításra is, és a világon senki nem kötelezhet arra, hogy továbbra is kiszolgálj egy olyan személyt, aki ezt természetesnek gondolja, és esze ágában sincs viszonozni.
3. Nem sikerült az egészséges el- illetve leválás a másikról? Sok volt a vita, a veszekedés és a feszültség? És ez továbbra is megmaradt? Ha nem a kötelék feszélyezett titeket, hanem csak egyszerűen nem bírjátok már elviselni a másik személyiségét, akkor nem valószínű, hogy ez változni fog. Ha már attól is összeugrik a gyomrod, ha meglátod a csengő telefonon a nevét vagy a facebook-on felugró chat ablakát, és nagyjából mindig rossz hangulatod lesz miatta, akkor tényleg érdemes elköszönni tőle, mielőtt rámegy az egészséged.
Sok mindent lehet mérlegelni egy kapcsolat megtartása vagy éppen elvetésekor, de érdemes csak akkor energiát belerakni, ha jó érzésű nyugalommal és nem kínos konfliktuskerülgetéssel kell megközelítened a volt felet.
Prohászka Viola
Unhappy couple photo created by yanalya – www.freepik.comEZ IS ÉRDEKELHET: