Tomaskó Bernadett plus size modell, aktivista, rendezvényszervező, kommunikációs tanácsadó, szerkesztő-riporter… ahogy ő fogalmazott 5 ember életét éli. Nem akar példaképe lenni senkinek, csak szeretné megmutatni, hogy nem a testünk, a kinézetünk kell, hogy meghatározzon minket. Ehhez a célhoz azonban hosszú önismereti út vezet, amely tele van elengedéssel, talpra állással és önelfogadással.
Tomaskó Bernadettel beszélgettem.
Sok cikk születik mostanában rólad, és elsősorban, mint plus size modell kerülsz reflektorfénybe. De ez számodra nemcsak modellkedés, sokkal inkább aktivista tevékenység. Ez pontosan miben nyilvánul meg?
Azt gondolom, hogyha valaki eltér az átlagostól, akár a külsejét tekintve, akár a gondolkodásmódjában vagy a hozzáállásban, és kilép ezzel a csomaggal a nyilvánosság elé, akkor az már egyfajta aktivista szerep is. Ráadásul ez a „súly kérdés” a nőknek mindig is egy érzékeny téma volt. A modellkedés számomra inkább egyfajta eszköz, hiszen ha valaki egy nem átlagos testalkattal nyilatkozik, vagy tesz közzé magáról fotókat, akkor bebizonyíthatja azt, hogy ilyen adottságokkal is ugyanolyan lehetőségei vannak. Emiatt tartom magam elsősorban aktivistának, mert ebből a bátorságból és erőből jön az, hogy esetleg márkák felkérnek együttműködésre, fotózásra, vagy kampányokban való szereplésre.
Fontosnak tartom azt a gondolatot, hogy próbáljunk meg túlmutatni a testünkön! Sokkal karizmatikusabb kérdés az, hogy hogyan állunk saját magunkhoz és másokhoz, minthogy milyen ruhát veszünk fel vagy milyen a sminkünk.
Mennyire jellemző hazai, illetve nemzetközi szinten az, hogy márkák plus size modellt kérnek fel együttműködésre?
Nemzetközi szinten azt gondolom, hogy nagyon nagy fejlődés és pozitív út, amin most haladunk, nekem is a terveim között szerepel a külföld felé nyitás. Sajnos Magyarországon a plus size piacnak még mindig nem igazán van tere és kerete. Saját tapasztalatom, hogy kizárólag plus size modellként élni és létezni az ebben az országban még nem opció. Nincs annyi márka és így nincs annyi lehetőség sem. Viszont tény, hogy egyértelműen fejlődött az elmúlt 5-6 évben, szóval pozitív a tendencia.
Az, hogy mostanság foglalkozik veled a média, ahogy te is fogalmaztál, ezzel a nem átlagos testalkattal, milyen lavinát indított el? Milyenek a visszajelzések?
Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam… Engem alapvetően soha nem bántottak amiatt, hogy nem vagyok átlagos testalkatú, sem a munkáim során, sem baráti körben, sem pedig nagyobb társaságban. Nagyon elenyésző volt eddig a negatív hozzászólás és vélemény a testsúlyomat illetően. Ha az ember többet van jelen a médiában, nyilván ez változik.
Szerintem ezek a negatív hozzászólók mind olyan emberek, akik nem saját magukkal foglalkoznak, hanem menekülnek a saját valóságuk elől, és más emberekre vetítik ki ezeket a negatív dolgokat. Én elsősorban azoknak az embereknek a véleményére adok, akik fontosak nekem, akikre valamilyen szempontból fel tudok nézni.
Gyerekkoromtól kezdve nagyon sok visszajelzést kaptam, hogy mennyi erőt ad az másoknak, ahogyan élek és gondolkodom, ahogy másokhoz hozzáállok, és ahogy megvalósítom önmagam. 1-1,5 éve vagyok jelen aktívabban a social médiában és rengeteg üzenetet kapok idegenektől, akik mindig megköszönik, hogy kiállok a hasonló testalkattal rendelkező nők mellett.
Mennyire kemény egy modell élete a plus size világban? Ugyanolyan „húsdaráló”, mint az átlagos modellszakma vagy teljesen más nehézségekkel kell megküzdeni?
Egy plus size modellnek ugyanúgy oda kell figyelnie az arcbőrére, arra, hogy feszes és rugalmas legyen a teste, hogy elegendő vizet fogyasszon és nem opció az sem, hogy ma 46-48-as méret vagyok, holnap meg már 42-es méret. Mindazonáltal azért mégis azt gondolom, hogy rugalmasabb ez a világ, nem az a fajta vágóhíd, amikor a 12 vagy 14 éves kislány bekerül erre a piacra. Érdemes megnézni a befutott plus size modelleket, ők nem 15 évesen lettek azok, hanem 25-30-35 évesen.
Az, hogy valaki megtanulja elfogadni, és szeretni önmagát annyira, hogy kiálljon a világ elé, ahhoz hosszú évek kellenek.
Bennem is csak nemrég fogalmazódott meg az a gondolat, hogy én miért ne lehetnék rá képes, miért ne juthatnék el odáig.
Mi segített neked leginkább az önelfogadásban a támogató család és barátok mellett? Mi volt az az út, ami eljuttatott idáig, ahol most vagy?
Őszintén élek… Magammal is kegyetlenül őszinte vagyok, nekem nincs takargatnivalóm. Rengeteg sok diétán, életmódváltáson és betegségen vagyok túl, amelynek a nagy részét a stresszes életmód okozta. Voltak nekem is fogyókúrás próbálkozásaim, de soha nem külső nyomásra, hanem belső motivációból fakadóan. Soha nem volt bennem önutálat és öngyűlölet.
A legutóbbi konkrét fogyókúrám nagyon durva volt, 3 hónap alatt 25-30 kg lecsúszott és kis híján az életembe került. Nagyjából 2-3 év volt, mire onnan sikerült fizikálisan és lelkileg is összeszednem magam.
Csupa olyan szakmát választottam, amelyben nincs munkaidő vagy ebédidő, emiatt nekem ez örök megoldandó feladat, hogy adjak magamnak elég időt ezekre. Egyáltalán nem állítom azt, hogy tökéletesen élek, de törekszem rá. Nyilván nekem is van miben fejlődnöm bőven, de például én itthon soha nem tartok kenyeret és édességet… Saját rendszer szerint próbálom megzabolázni az életmódomat, evidens, hogy nekem is vannak nehezebb napjaim, de ma már az, hogy koplaltassam magam, az eszembe nem jutna.
Nem azt mondom, hogy esetenként nem eszem meg egy pizzát vagy nyaralás közben egy fagyit, de a hétköznapjaimon igyekszem következetesen odafigyelni erre.
https://www.instagram.com/tomaskobernadett/?hl=hu
Sokan azt hiszik, hogy a túlsúlyos ember az egész nap otthon ül és majszolja a csokit… Hát az a helyzet, hogy nem. Arról nem beszélve, hogy én rengeteget vagyok úton- ahova csak lehet gyalog járok- mostanság pedig jógázom is, ez egy új szerelem lett. De voltam már hastáncos, néptáncos, baletteztem, színpadi mozgásra jártam és versenyúszó is voltam.
Szerinted ki a te célközönséged, kikhez szeretnél igazán szólni a tevékenységeddel?
Azok a fiatal lányok, azok az anyukák, azok a középkorú hölgyek, akik azt hiszik magukról, hogy nem szépek, mert azt mondta rájuk a család, a társadalmuk, a férjük… ők az én célközönségem. Azok az elnyomott nők, akik olyan közegben nőttek föl, ahol századlagos volt, hogy ők mit szeretnének, hogy nekik mi a fontos. Én ezekhez az emberekhez szólok.
Téged mi vagy ki motivál?
A hasonló testalkattal rendelkező nők, a plus size modellek nagyon inspirálóak tudnak lenni számomra. Motivál az, amit és ahogyan visel, ahogyan gondolkodik és kommunikál… És nekem is ez a célom a saját fotóimmal. Én nem akarok senkinek a példaképe, motivátora lenni… Nem kell rám felnézni.
Én ugyanolyan lány vagyok, mint a többi, csak sokkal tudatosabb.
Ha egy túlsúlyos lány végig görgeti a fotóimat és látja, hogy milyen ruhákban vagyok, hogyan viselem őket, hogy kihasználom az élet pillanatait és nekem is vannak kevésbé jó napjaim, de ez így van rendjén és ezt látva ő úgy dönt, hogy hasonlóan szeretné élni az életét, akkor már megérte.
Mi az a gondolatcsokor vagy érzelmi töltet, ami a rosszabb napjaidon életben tart?
Nagyon sok mindennel foglalkozom és csak úgy tudok mindent sikeresen véghez vinni, hogy szervezek, rendszerezek, egy lépéssel mindig előbb járok és van egy fontossági sorrend is, valamint azt vallom, hogy nincs olyan, hogy nincs megoldás és az is döntés, ha nem hozok döntést. Talán az idő, amivel a legnagyobb versenyt futom. De az hatalmas segítség, amikor belegondolok abba, hogy abszolút tét nélküli az életünk és ugyanott fogunk kikötni. Most nehogy már abba rokkanjak bele, hogy holnap elutazom és még 15 e-mailt nem írtam meg… Szóval van egy ilyen alapvető életszemléletem, hogy fontosak a határidők és a célok, de eközben a legfontosabb az, hogy jól érezzem magam a bőrömben és ne stresszeljem magam halálra.
Mit tartasz a legnagyobb szakmai sikerednek?
Én tipikus példája vagyok annak, hogy váltsd valóra az álmaidat és nincs lehetetlen. Az, ahol én most tartok, hogy ennyire nagy békében élek önmagammal, csodálatos emberekkel és csodálatos lehetőségekkel vagyok körülvéve, és mindig bebizonyosodik, hogy minden okkal történik, minden találkozás, minden, telefonhívás, minden utazás… Számomra ez a legnagyobb sikerélmény.
Utolsó gondolatként kérlek, mondd el, hogy mit üzennél azoknak a nőknek és lányoknak, akik a testükkel napi szinten küzdelmet vívnak, és alapvetően rosszul érzik magukat a bőrükben?
Elképesztően fontos az önelfogadás, és az, hogy tisztázzuk magunkban a jelenünket és felelősséget vállaljunk érte. Ha változtatni szeretnénk az életünkön, legyünk nagyon-nagyon türelmesek, legyünk nagyon tudatosak és addig is, amíg bekövetkezik ez a változás, akár a súlyunkat, akár a munkánkat, akár a párkapcsolatunkat illetően, addig is próbáljuk meg élvezni az életet úgy, ahogy vagyunk, hiszen gyönyörű ez a világ és rengeteg mindent kipróbálhatunk, megnézhetünk.
Rengeteg lehetőségünk van arra, hogy fejlődjünk és kilépjünk a komfortzónánkból. Azt gondolom, hogy annyira rövid az élet, és annyira sok globális probléma van most már a világon, hogy nem tudhatjuk, hogy meddig tart…
Élvezzünk ki minden percet, és ha közben változtatni szeretnénk, azért tegyünk és dolgozzunk, de elfogadással és szeretettel.
Prohászka Viola