Talán a legszörnyűbb dolog, mikor nem kellesz többé annak, akit te sosem engednél el – mégis kilép az ajtón és az életedből. És te ott maradsz a kínzó ürességgel és a rengeteg kérdés közül, ami benned kavarog az egyik az, hogyan fogadd el? Hogyan éld túl, hogy a párodnak nincs többé szüksége rád?
Bármilyen nehéz is, ne vitatkozz a döntésével. Ne mondd neki, hogy téved. Helyette légy udvarias, és mondd, rendben van, megértetted a döntését. Aztán hátra sem nézve távozz. Ne habozz. Ne keress rejtett jelentést abban, amit mondott. És ne keress okokat – hiábavaló.
Mondd el magadnak ezerszer is, hogy minden rendben van, még akkor is, ha ezt te magad sem hiszed el. Mondd el addig, míg hinni nem kezded.
Ne keresd magadban az okot. Ez az ő döntése, semmi köze sem hozzád, sem ahhoz, hogy mások hogyan látnak téged. Ha valaki visszautasít téged, akkor nincs többé szüksége rád. Ez csakis róla szól, nem arról, hogy valami baj van veled.
Ha már nincs szüksége rád, szeresd magad annyira, hogy elengedd. Tartsd magad elég jónak, ne válassz valakit, aki nem téged választ cserébe. Nem könnyű. Tudom. Hiszen a szív fáj ilyenkor és az önbecsülés is darabokban hever a porban. Ennek ellenére ne keresd, ne hívd, ne akard őt vissza. Légy elég erős ahhoz, hogy ellenállj minden késztetésnek, vedd vissza az irányítást önmagad felett.
Hagyd, hogy éljen a döntésével, és élje végig az életet nélküled. Sírj egyedül, ameddig csak kell, aztán koncentrálj magadra.
Próbáld meg újra megtalálni önmagad – önmagadnak azt a változatát, amit nem valaki más „megfelelő” lányról alkotott elképzelése határoz meg. Önmagadnak azt a verzióját, aki boldog lesz.
Természetesen nem megy azonnal. Hosszú hetek múlnak el, de minden egyes nappal egy kicsivel jobb lesz.
Addig se hibáztasd magad. Ne légy kegyetlen magadhoz. Hidd el, ez nem rólad szólt. A szakítás arról szólt, aki elment.
Ha már nincs szüksége rád, köszönd meg neki, hogy nem vesztegette tovább az idődet. És reménykedj, hogy találsz majd valakit, aki már régóta vár rád.
EZ IS ÉRDEKELHET: