Senki nem akarja beismerni, ha a kapcsolatának vége. Gyakran éppen ezért hagyjuk, hogy a dolgok sokkal tovább húzódjanak, mint ahogy kellene, még akkor is, ha tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy a másikkal való együttlét már nem használ nekünk. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy kifogásokat keresünk, miért nem tudunk szakítani.
Pedig ha már indokokat kell gyártani a maradásra, akkor annak a kapcsolatnak vége. Minden indok jelzés értékű a kapcsolat minőségére nézve, ám vannak, amik kimondottan rossz okok az együttmaradásra.
A távozás gondolata bűntudatot kelt
A bűntudat soha nem lehet oka annak, amiért valaki még együtt van a partnerével. Ha valaki csak azért marad, mert bűntudata van, vagy úgy érzi, tartozik valamivel a párjának, az jobb, ha azonnal csomagol. Csak egy életünk van, amiben az idő nagyon értékes – nem szabad, hogy hamis okokból elszaladjon. Fontos, hogy a saját boldogságunkat helyezzük előtérbe, és ne maradjunk a kapcsolatban bűntudatból.
Túl nagy a társadalmi nyomás
Soha nem szabad kapcsolaton kívüli emberekre alapozni azt, hogy miért is maradunk a kapcsolatban. A külső nyomás, például a családi elvárások, a társadalmi normák vagy az ítélettől való félelem miatt az együttmaradás mellett dönteni nem egészséges alap.
Túl félelmetes a magány
Azért kell a párunkkal együtt lenni, mert vele akarunk lenni, nem csak azért, mert együtt akarunk lenni valakivel. A magánytól való félelem gyakran arra készteti az embereket, hogy kapcsolatban maradjanak, akkor is, ha az nem működőképes.
Riasztó a változás
A változástól való félelem is meggátolja az embereket abban, hogy elhagyják a másikat. A változás megfélemlíthet, és vannak, akik egyszerűen azért maradnak kapcsolatban, mert félnek az ismeretlentől. Ám ha valaki túlságosan fél elhagyni a komfortzónáját, akkor elakadhat egy olyan kapcsolatban, ami nem kielégítő vagy egészséges.
nyitókép: Image by Freepik
EZ IS ÉRDEKELHET: