Eltaszítottad magadtól, mert egy kósza pillanatban úgy érezted, nem tökéletes a számodra. Úgy gondoltad, úgyis visszajön. De hiába vársz erre. Nem érdemelsz újabb esélyt.
Tudtad, hogy feltétel nélkül szeret téged, de te csak kihasználtad az érzékenységét. Azt feltételezted, hogy addig lesz melletted, amíg szükséged van rá. Magától értetődőnek vetted őt, olyannak, akire mindig számíthatsz, ám ő nem számíthatott rád, mert számodra nem ért annyit, hogy harcolj érte.
Lehet, hogy nem volt tökéletes, de tökéletesen bánt veled. Jobban szeretett téged, mint önmagát.
Eltaszítottad, ő pedig elment, mert belefáradt abba, hogy megvívjon egy csatát, amit már elveszített.
Hosszú ideig harcolt a szerelmedért, de belefáradt abba, hogy szereteted és figyelmed morzsáiért könyörögjön, belefáradt abba, hogy várjon arra, végre ráébredj arra, amid van.
Nem egyik napról a másikra történt. Rengeteg időd lett volna rá, hogy megmutasd neki, fontos a számodra. De nem tetted, mert igazából nem számított neked.
Hazudtál neki, megsirattad, figyelmen kívül hagytad az érzéseit. Minden egyes alkalom egy apró sebet ejtett a szívén, s ezek végül nem tudtak összeforrni.
Most keresnéd, most visszahívnád. Most, mikor elment.
Szerinted még megérdemelsz egy második esélyt?
Hiszen megkaptad, számtalanszor. Adott neked egy második, egy harmadik, egy tizedik esélyt arra, hoy törődj vele. Több lehetőséged volt, de mindegyiket elrontottad.
Látta, ahogy nem tiszteled, hogy nem szentelsz neki elég figyelmet, hogy nem becsülöd. És legfőképpen azt látta, hogy nem ő a prioritásod, annak ellenére, hogy te az ő világának közepe voltál. Mégis maradt, sokáig maradt, mert hitte, hogy a szerelme megváltoztat téged, és végül rájössz majd, hogy boldog lehetnél vele.
Nem, nem volt vak, csak remélt. Mindent odaadott neked, amije volt, teljes szívéből szeretett téged, még akkor is, ha nem érdemelted, és nem adtál neki semmit cserébe.
Nem ő volt vak, te voltál az, s végül úgy döntöttél, hogy figyelmen kívül hagyod őt. Ő pedig belefáradt abba, hogy figyelmen kívül hagyják.
Már értette, te soha nem leszel ott, amikor szüksége lenne rád, soha nem fogod támogatni, szeretni. Nem akart tovább a figyelmedért harcolni. Te láttad, ahogy elmegy, de semmit nem tettél, hogy megállítsd. Azt gondoltad úgyis visszajön. Hogy szeret annyira, nem fog tudni távol maradni tőled, ám tévedtél.
A szerelemnek is van határa. És te átlépted azt a határt.
Eltaszítottad magadtól, hát miért várod, hogy visszatér?
Minden nő megérdemel egy férfit, aki jól bánik vele, és szeretettel árasztja el. Lehettél volna ez a férfi. Szerethetted volna, ahogy ő szeretett téged. Akkor nem kellett. Most már késő.
nyitókép: Image by azerbaijan_stockers on Freepik