Az emberi vizelet nem más, mint a szervezetből kiválasztott felesleges elektrolitok és anyagcseretermékek folyékony elegye. Legtöbbünk számára tehát egyszerűen csak a testünk tovább már nem felhasználható “hulladéka”, amitől egy gyors pisiléssel megválunk. Az őseink azonban másként tekintettek erre az arany folyadékra. A rómaiak, a görögök, a kínaiak, de még az indiaiak is számos felhasználási praktikát alkalmaztak.
Lássuk is, milyen meghökkentő és egyedi módon hasznosították őseink a saját vizeletüket.
Fogfehérítésre
Ha a reggeli szájszag nem lett volna elég, ők még fokozták a fogmosás élményét. Tény, hogy a vizelet tartalmaz karbamidot, ami ammóniává alakul. Az ammónia pedig köztudottan tisztítószer, ami segít a folteltávolításban és képes fehéríteni a fogakat.
Ruhafehérítésre
A fent említett ammónia tartalom miatt a pisi zsír, kosz és folteltávolító tulajdonságát a pompeii mosodákban fehérítésre használták. Hiába ismerték már akkor Európában a szappant, Pompei mosodái ragaszkodtak a vizelet varázserejéhez. Magát a pisit pedig a mosodai dolgozók edényekben gyűjtötték össze az utcán magukon könnyítő férfiaktól.
Színmegőrzésre
Az alumínium-szulfáthoz hasonlóan a timsó maróanyag, amit ősidők óta használnak. Segíti, hogy a szövetek élénkebb színűek legyenek. A timsó ma már laboratóriumokban is előállítható. Régen azonban emberi pisiből készült.
Az angol yorkshire timsóipar fénykorát élte a római időkben. 200 tonna vizeletet dolgoztak fel évente, ami 1000 ember vizeletének összessége. Az emberi pisit Londonból, sőt Newcastle-ből is importálták. A rómaiak eközben saját pisivel gazdálkodtak.
Arcápolásra
Bár a mai bőrgyógyászok úgy vélik, hogy a vizelet csak további bőrproblémákat okoz, az ókori görögök mégis hitték, hogy a pisi karbamid tartalma igen jó hatással van a bőrre. Ténylegesen életelixírként tekintettek rá, melynek vegyületei kitisztítják a pattanásos bőrt.
Cukorbetegség és terhesség diagnosztizálására
Napjainkban a vér- és vizeletvizsgálatból könnyen megállapítható a cukorbetegség és a terhesség. Azonban évszázadokkal ezelőtt maga az eljárás kicsit másképp zajlott.
Az orvosok nemcsak a beteg vizeletének színét, szagát és összetételét vizsgálták, hanem meg is kóstolták azt. Elmondásuk szerint a cukorbetegek pisije édes ízű volt, mintha mézzel vagy cukorral lett volna átitatva. Innen a mézre utaló elnevezés, a mellitus. A diabétesz latin elnevezése, a diabetes mellitus tehát a pisikóstolásból ered.
Az egyiptomiak tudományos természetismeretét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az általuk elvégzett terhességi teszt, ami a következőképpen nézett ki: a nőknek árpamagra kellett rápisilni. Ha a magok kicsíráztak, akkor ez bizonyíték volt arra, hogy a vizelet olyan hormonokat tartalmaz, amelyek bizonyítják a terhesség tényét.
Növények trágyázására
Az ókori kínai és indiai gazdák a vizeletet a mezőgazdaságban is felhasználták. A pisi karbamid tartalma jobb termést eredményezett, így a növények trágyázásában volt jelentős szerepe. Indiában tehén és emberi vizelet keverékét használták.
A pisi műtrágyaként való felhasználásának gyakorlata még most is lendületet ad a permakultúrának. Sokan úgy hiszik, hogy a tisztított emberi vizelet olcsó alternatívája a műtrágyáknak, különösen olyan helyeken, ahol az élelmiszernövények termesztése kihívást jelent.
Masszázsolajként használták
Az ókori Ázsiában a gyógymasszázsok alkalmával használtak vizeletet. Azt homály fedi, hogy a páciensek saját pisijükkel lettek-e kezelve vagy az összegyűjtött közösségiből. Hittek benne, hogy a vizelet képes gyógyítani a sebeket és a bőrbetegségeket, ezért előszeretettel masszírozták át vele a testet.
Ital a jobb egészségért
A vizeletivást több kultúra is egy egészséges szokásnak tartotta és hittek benne, hogy sok betegséggel szemben megvéd. Indiában, Japánban, Kínában, Görögországban, Egyiptomban és a Római Birodalomban is maradtak fenn erről szóló írások. A mai modern korban is létezik az ez iránti meggyőződés, azonban az orvostudomány vitatja.
A fent említett felhasználási módokon túl íme még egy érdekesség: a pisi adóköteles kereskedelmi áru volt. Értékét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Vespasianus Birodalomban a lakosoknak nyilvános illemhelyeken kellett könnyíteni magukon. Itt összegyűjtötték és eladták a sárga folyékony aranyat. A kereskedőknek pedig adót kellett fizetni utána.
EZ IS ÉRDEKELHET: