Egy feledhetetlen szerelem története- Bridget Collins: A könyvkötő

Ha létezne rá mód, hogy a legfájdalmasabb, legborzalmasabb emlékeidet könyvbe zárd, és örökre elfeledd, megtennéd? Úgy, hogy kitörlődne vele minden tapasztalat is, és te visszajutnál éned azon részéhez, amely gondtalanul, tudatlanul élte az életét?

Bridget Collins története erre keresi a választ. Nem is akárhogyan! Az eddig csak ifjúsági regényeket író hölgy, felnőttek számára is fontos kérdéseket tesz fel a könyvében története által.

Már maga a könyv borítója is telitalálat, hiszen egy rejtélyes világra enged következtetni. S valóban, hiszen csak a mesékben létezhetnek olyan könyvkötők, akiknek az a feladata, hogy emlékeket könyvekbe zárjanak. Emmett Farmer egy parasztfiú és azt hihetnénk egy olyan ártatlan léleknek, mint ő semmi olyan nem lehet a múltjában, amit felednie kellene. De van. Méghozzá azért, mert a szülői és társadalmi elvárásoknak nem megfelelő szerelemre talál, amelyet senki nem akar és tud elfogadni.

Vesd meg a könyveket, vesd meg a segítségre szoruló embereket, és önmagad veted meg.

Minderről persze neki magának fogalma sincs, egészen addig, amíg egy különös betegség le nem dönti a lábáról, és már nem képes ellátni úgy a ház körüli munkát, mint korábban. Szülei, akik egész életében tiltották a könyvek olvasását ekkor egy olyan ötlettel állnak elő, ami sokkolja. Azt akarják, fogadja el egy könyvkötő meghívását és legyen annak tanonca.

Kábán és értetlenül, de szófogadó fiúhoz méltón beáll segédnek. Hónapokon át él és tanul egy láp melletti házban a könyvkötő mellett. A napok szürkén telnek és fogalma sincs arról, miért nem láthatja a könyveket, amiket tanára készít. Ám egy nap minden megváltozik, mikor betéved a műhelybe egy sápatag, ifjú férfi.

Emmett elveszti eszméletét a jövevény láttán, és onnantól kezdve semmi sem lesz olyan, mint korábban. Mintha rémálmok kísértenék egy olyan életről, amit ő maga talán nem is élhetett át soha. Mégsem tudja kiverni fejéből az idegent. Mintha a szíve súgná, hogy nekik volt közös múltjuk, amit valamiért feledni akart. Merthogy ahhoz, hogy könyvbe zárjanak emlékeket, az ő beleegyezése is kellett.

„Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember? A felejtés nyilvánvalóan magában foglalja a szomorúság hiányát is, máskülönben mi volna az értelme? Ám a dermedtség alighanem az én egy részét is eltompítja, mintha maga a lélek zsibbadna el.”

Tipródásának aztán a sors különös véletlenje vet véget. Na meg a könyvkötő halála, aki miatt Emmettnek is távoznia kell tanulóhelyéről. Haza már nem mehet, hiszen a betegsége miatt nem veszik hasznát a földeken, így elmegy egy másik városba egy másik könyvkötővel. Aztán a „véletlen” úgy hozza, hogy ismét találkoznia kell a sápatag ifjúval.

A találkozás sorsdöntőnek bizonyul. Az úrfi megtalálja Emmett könyvét és merő rosszindulatból beleveti a tűzbe azt. Ezzel megpecsételi saját életét is. Mert Emmett visszakapja emlékeit, amiket azért kellett felednie, mert a szíve szavára hallgatott…

EZ IS ÉRDEKELHET: