Különböző alternatívák, elágazó utak, lehetőségek sora keresztezi az életünket. Egy-egy ilyen pontnál próbálunk célirányosan választani, mérlegeljük a lehetőségeket és a lehetséges kimeneteleket, talán még stratégiánk is van.
Ugye milyen egyszerű? Mint a szerelem egyenlete. Adott egy férfi és egy nő, akik szeretik egymást. Az egyenlet végén pedig ott a szerelem, a boldogság, a holtodiglan holtomiglan.
A nők szuperképessége a megérzés. Ezt nem lehet megindokolni, nem lehet racionális alapokra fektetni, csak egyszerűen ott van bennünk, hogy mit is kellene tennünk, milyen döntést kellene hoznunk.
De… ott az örök klasszikus: a szív és az ész csatája.
Eszünkbe jutnak a körülmények, a következmények és kétségek kezdenek el gyötörni. Ha nem tudjuk megjósolni a jövőt, az félelmet kelt. A döntés súlya folytogat, viszont a bizonytalanság felőrli az ember lelkét.
Kérdések cikáznak a fejünkben. A félelmeinket éljük az álmaink helyett? Biztosat a bizonytalanra? Igen? Nem? Talán? Mitől félünk?
Nem mindig van jó döntés. Csak döntés van.
Kezdjük el most. Kezdjük úgy, ahogy van. Kezdjük félelemmel. Kezdjük fájdalommal. Kezdjük kétségekkel. Kezdjük remegő kézzel. Csak kezdjük és ne álljunk meg!
Tanácsot bárkitől kérhetünk, de egy a fontos: a végső döntést nekünk kell meghozni!
Családtagok és barátok támogathatnak, de az életünk meghatározó döntéseit sose bízzuk olyan emberekre, akiknek semmi közük nem lesz a döntés kimeneteléhez. Persze, lesznek, akik lenéznek, összesúgnak a hátunk mögött, becsmérelnek, okoskodnak. Ne felejtsük, minden csoda három napig tart!
Akár egy pénzérmét is feldobhatunk egy-egy döntéshozatal során. Fej vagy írás? Amíg az érme a levegőben pörög, érezni fogjuk, hogy melyik kimenetelben reménykedünk.
Mindig csak egy döntésre vagyunk egy teljesen más élettől. Mert a boldogság néha csak egy érzés. Néha viszont döntés.
EZ IS ÉRDEKELHET: