,,A szerelem ugrás az ismeretlenbe, nem csak a lábujj óvatos megmártása.” (Martina Boone)
Randevúzni könnyű. De ahhoz, hogy szeress valakit, bátornak és együttérzőnek kell lenned, és ami a legfontosabb: tudnod kell, hogy aki szeret, sebezhetővé válik.
Hiszen fennáll annak a veszélye, hogy megcsalnak, megbántanak, eldobnak, ha már nincs rád szükség. Van rá esély, hogy meg is történik valamelyik. A szerelemben sokan összetörnek.
Amikor szeretsz, mindened megosztod a másikkal. Az összes titkodat, és a bizonytalanságodat is. Ha szeretsz, a másikat az önös érdekeid elé helyezed, odafigyelsz rá és arra, hogy boldog legyen.
Kockázattal jár, mégis megteszed. Mert szeretsz.
Megnyitni a szíved valakinek tudván, hogy összetörhet, hatalmas merészséget feltételez. Megosztani legmélyebb igényeid és vágyaid úgy, hogy nem tudhatod, a másik kielégíti-e azokat. Szeretni még akkor is, ha ez a szerelem nem viszonzott.
Szeretni valakit olyan, mintha beleugranál egy mély szakadékba. Nem tudhatod, elkap-e valaki. Nincsenek garanciák.
Igen, néha a szerelem fáj. Mert előfordul, hogy nem kap el az, akinek kellene, amikor beleugrasz az ismeretlenbe. Van, hogy kockáztatsz, és veszítesz.
A szerelemhez bátorság és belső erő kell. Néha a szerelem sokat kér tőlünk; annál többet, mint amiről azt gondoljuk, hogy adni tudjuk. De ezt be kell vállalni. Bátornak kell lenni.
Mert az alternatíva – hogy a félelem miatt zárjuk el magunk a szerelem elől – nem életképes lehetőség, nem olyan, amit el kell fogadni.
EZ IS ÉRDEKELHET:
eletem talalsz szerelmet az hova hely imadlak