Belenézel a tükörbe, és egy csődtömeget látsz, akit nem lehet szeretni?
Állj le!
Ne mondogass magadnak hazugságokat, ne ítéld el magad, ne keresd nagyítóval a hibáidat! Torz az a tükör, amiben görcsösen tekeregve becsmérled önarcképed! Ne légy ennyire szigorú! A világ kemény, és számtalan sebet ejt rajtad, miért bántod még te is saját magad?
Hidd el, csak az időt pazarlod azzal, hogy olyan feltételezett hiányosságokat keresel, amiket rajtad kívül senki más nem lát. Gyönyörű vagy kívül-belül.
Nem vagy csapdába esett, és nem vagy ostoba!
Fejezd be az önmarcangolást! Nézd meg, hova jutottál vele! Vedd végre tudomásul, nem vagy méltatlan a szeretetre, nem vagy rossz, és nem vagy hiábavaló sem!
Tudom, fájdalmas, mikor azt érzed, hogy semmire nem vagy jó, hogy nem lehet téged szeretni, de hidd el, ez nem így van. Sokkal több jó dolog van benned, mint amit hiszel magadról. Nem számít, mi a történeted, nem számít, mit tettél, mondtál vagy éreztél, vannak értékeid.
Nyomd el, szűntesd meg azt a szörnyű, ítélkező hangot a fejedben, amelyik azt suttogja, hogy a változás lehetetlen.
Azt hiszed, csak te érzed magad elveszettnek, csapdába esettnek? Nem vagy ezzel egyedül. Az emberek többsége elfojtott érzelmek és félelmek sokaságát hordozza magában egész nap. Minden nap.
Pedig van segítség, és nem szégyen kérni. Ne szenvedj csendben, nem éri meg.
Méltó vagy. Okos vagy. Bátor vagy. Gyönyörű vagy. Olyan hihetetlenül szerethető vagy. Nincs még egy hozzád hasonló ember az egész világon!
Mi lenne, ha mától ezt súgná a hang a füledbe? Mi lenne, ha végre ilyennek látnád magad a tükörben? Engedd el a mérgező gondolatokat, amik csak arra szolgálnak, hogy kétségbeesésbe taszítsanak. Az általad szállított önmarcangoló poggyász nagy része valószínűleg nem is a tiéd. Valaki más adta neked. Add vissza! Engedd el! Tedd le és menj tovább könnyű, szabad léptekkel, bízva abban, hogy megtalálod az utad.
Hidd el végre: szerethető vagy! Egy igazi csoda! Lásd ezt a tükörben, ha belenézel… és ne higgy senkinek, aki mást mondd!
EZ IS ÉRDEKELHET: