… és ha én másképp képzeltem?
A mozdulatsor már megszokott, ahogy a kávét készíted. Nézem a rutinos mozdulataid és nézlek téged. Úgy érzem, függök tőled. Akkor jó, ha megkapom a napi adagom belőled. Különben ott emészt a sóvárgás. Persze, ezt nem akarom kimondani. De átélni igen. Amikor a vágyódásból vágy lesz.
Leteszed az asztalra a kávét. Kevergeted. Nézem a kezed és elképzelem.
Érzem a kezed az arcomon, ahogy gyengéden megcirógatod. Végigfut rajtam a borzongás. A tenyeredbe fektetem az arcom. Zavarban vagyok. Beletúrsz a hajamba, kényszerítesz, hogy a szemedbe nézzek. Szavakkal nem kérdezed, de a szemed engedélyt kér és én megadom. Az ajkunk összeér és beleveszünk a csókba. Mámoros az érzés. Érezlek, ízlellek. Egy pillanatnyi megállás, a mohó tekintetek találkozása, egy félmosoly, hogy ez most tényleg megtörténik? És a csók folytatása. Egyszerűen nem lehet betelni vele.
Beszélgetünk, egymás mellett pihennek a kezeink, de nem érnek össze. Ebben a közelségben a legrosszabb, hogy majdnem ott vagyok a határon, amit nem léphetek át. Újfent elkalandozom.
Elképzelem, ahogy ez a kéz öleli át a derekam és gombolja ki a blúzom. Megmarkolja a mellem és csak csókol és csókol. Felnyögök. Nekinyomom a csípőmet a férfiasságának. Már nem tudja eltitkolni, hogy mennyire kíván!
Felhörpinted a kávét. Borostás az arcod.
A tenyerem alatt akarom érezni a borostád sercenését. Érezni, ahogy csókolod a nyakam és közben a borosta éle borzongatja a nyakamat. Kezed a combomra vándorol, feltűröd a szoknyám. A fenekemet markolod. Továbbra is neked nyomom a csípőm. A kezem lecsúszik az övedre és kicsatolom. Csókolsz, és belém hatolsz. A falhoz nyomsz, ütemesen mozgunk. A fejedet a hajamba fúrod. Mindketten fojtottam nyögünk. Bele tudnék halni az érzésbe! Erősödik, erősödik, végül orgazmusom lesz. Az érzés szétáramlik a testemben és te is elmész. Nem mozdulunk, egymás légzését hallgatjuk.
Az ábrándozásból a hangod hoz vissza a valóságba:
– Jól elkalandoztál!
Elpirulok. Szégyellem magam.
– Egy kicsit. – válaszolom.
Szorítom a kávésbögrém. Úgy gondolom, hogy a szerelem nem is érzelem, hanem függőség. Viszont sosem leszel az enyém, ez egyértelmű. Ilyen ingoványos talajon járni pedig veszélyes, ezért a függőséget meg kell szakítani. Akkor viszont kezdődik az elvonó, ahol nincs több adag belőled. Piszokmód nem lesz egyszerű! A legszerencsésebb az lenne, ha kaphatnék egy rendszer újraindítást és egy memória törlést. Csak mielőtt ez megtörténik, szerettem volna, ha tudod…
Ettől függetlenül hiszem, hogy okkal keresztezték egymást az útjaink, okkal találkoztunk. Abban már kevésbé, hogy okkal gabalyodtunk egymásba. Bár, mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb. Akkor már csak egy kérdésem maradt: érdekeltelek valaha nőként? Tényleg megvolt a vonzalom a részedről is?
EZ IS ÉRDEKELHET: A VÁGYAK KÖDÉBEN
Legközelebb így kávézom!😀😜
Megnyugodhatsz, megvolt és megvan a „vonzalom nőként”… Különben a közelébe sem kerültünk volna annak, ahol tartunk… 😊